Hírek

2006.10.08. 09:50

Lőni vagy nem lőni, ez itt a kérdés

Rá lehet-e lőni a menekülő bűnözőre? Egy civil jogvédő szervezet nemrég tiltakozott amiatt, hogy a rendőrök tüzet nyitottak egy szökni próbáló bankrablóra. Az agressziókutató érzelmi szempontokat is emleget, az idős sztárügyvéd viszont amondó: pörköljenek csak oda minden zsiványnak.

Dián Tamás

A fegyverhasználat mindig kényes kérdés: szabad-e egy bűnözőre rálőni akkor, ott és abban a pillanatban. Ezt utólag hosszú hónapokig szokták vizsgálni különböző szakértők, miközben a döntést meghozó egyenruhásnak mindössze másodpercei vannak a mérlegelésre. Persze, vannak árnyalhatóbb helyzetek: ilyen például az, ha a lövés menekülés közben éri az elkövetőt.

Ilyen utoljára másfél hete történt Kőbányán, ahol a zsaruk egy autójából kiugró, gyalogszerrel megiramodó bankrablót lőttek combon. Jogászok szerint ez már nehezebben magyarázható szituáció, mivel a tettes ilyenkor már nem jelent veszélyt senkire, csupán az irhája (és zsákmánya) mentésével van elfoglalva. Dr. Németh Zsolt kriminológus, a Rendőrtiszti Főiskola tanára szerint ez az a helyzet, amikor a törvény megköti a bűnüldözők kezét.

„Tudom, sok rendőr amondó, hogy egy bűnöző elfogása érdekében minden eszközt be kell vetni, de ez korántsem védhető álláspont – jelentette ki. – Azért, mert valaki a bűn útjára lép, még nem veszíti el a személyiségi jogait, nem válik szabad prédává. Félreértés ne essék: a törvény nem a gyilkost vagy a rablót védi ilyenkor, hanem az embert, aki az általa elkövetett törvénytelenségekért majd meg lesz büntetve. Ám ezt a retorziót nem előlegezheti meg senki azzal, hogy semmibe véve a másik emberi mivoltát, rálő arra, aki már menekül. Ezzel ugyanis akár meg is ölheti az illetőt, márpedig a halálbüntetés kiszabásához Magyarországon még a bíróságnak sincs joga.” A kriminológus szerint a rendőrségi törvény világosan rögzíti, hogy a lőfegyver használata csak akkor jogszerű, ha ezzel emberi élet kioltására irányuló cselekedetet hiúsítanak meg. A menekülés általában nem ilyen helyzet.

Némileg árnyaltabban látja ezt a dilemmát Münnich Iván agressziókutató. Ő úgy véli, a bűncselekmények elszaporodása miatt manapság az indulatok könnyebben felülkerekednek a racionális megfontolásokon. „Kialakult egy olyan helyzet, hogy a bűnözők és a rendőrök egyformán félnek egymástól – mondta. – Ezt a szociálpszichológiai hátteret sosem szabad figyelmen kívül hagyni. Ebben az idegállapotban az egyén nehezen képes a jog merev szabályai szerint cselekedni, s bizony az adott pillanatban úgy is érezheti, hogy jogosan használja a fegyverét.” Münnich Iván szerint a nagy kérdés ilyenkor az, hogy mit várunk el a rendőreinktől: fenntartások nélküli védelmet, vagy pedig mérlegelő óvatosságot.

Mindkét szempontnak vannak gyenge pontjai. Az előbbi a túlkapások veszélyét növeli, míg a megkövetelt latolgatás a kiszolgáltatottság érzését táplálja a rend őrzőiben. „A civil jogvédők persze gondolkodhatnak, hogy egy-egy esetben indokolt volt-e az egyenruhások fegyverhasználata, de szerintem egyoldalúan szemlélik a helyzetet, ha csak a törvényt nézik – jelentette ki az agressziókutató. – Ilyenkor ugyanis az érzelmi szempontok is nagy jelentőséget kapnak.”

Ennél még sarkalatosabban fogalmaz az ismert sztárügyvéd, dr. Bárándy György. Ő a valaha élt legnagyobb magyar büntetőjogászt, Angyal Pált idézi, aki 1922-ben kiadott tankönyvében a következőket írta: „Erősen vitás kérdés: szabad-e a menekülő tolvajt lelőni (általánosabban: megáll-e a jogos védelem az elvett dologgal távozó ellenében)? A felelet igenlő, mert az ártó erőkifejtés még tart, s mert a restitúció még lehetséges.” Bárándy szerint ez világos útmutatás volt egy olyan világban, amely a magántulajdon védelmét a legteljesebb mértékben szem előtt tartotta. Hozzátette: a jog szerint ma sem büntethető az, akinek a cselekménye a saját magát, mások személyét és javait fenyegető jogtalanságot hárítja el. „Egyedül az arányosság dilemmája vetődhet fel, ám ezt én őszintén szólva felülvizsgálnám – mondta Bárándy. – Az én álláspontom ugyanis az, hogy aki törvénytelenséget követ el, az törvényen kívül helyezi magát, ennek minden jogkövetkezményével együtt.”

Az ügyvéd Boross Péter egykori belügyminisztert és kormányfőt is idézte, aki a napokban azt mondta: túl nagy figyelmet fordítunk a galamblelkű bűnözők megítélésére. „Sajnos ott tartunk, hogy bár a törvény egyértelműen fogalmaz, a bírói gyakorlat sokszor jobban védi az elkövetőt, mint az áldozatot” – jelentette ki dr. Bárándy György.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!