Zuschlag és csapata

Ahogyan azt várni lehetett, egyre érdekesebb fordulatokat hoz a Zuschlag János szocialista politikus nevével fémjelzett ügy. Mint ismert, az MSZP Bács-Kiskun megyei területi szövetségének ügyvezető elnökét és társait pillanatnyilag különösen nagy kárt okozó csalással gyanúsítja az ügyészség. A „pillanatnyilag” kifejezés azért indokolt, mert az eljárás során egyfelől még más bűncselekményekre is fény derülhet, másfelől az sem kizárt, hogy az említett csalást mondjuk bűnszervezetben vagy bűnszövetségben követték el, ami más, súlyosabb elbírálás alá esik.

Ha igaz, amit az ügyészség feltételez, akkor Zuschlagék módszere igen egyszerű (mondhatni: primitív) volt. Létre kellett hozni néhány alapítványt, természetesen fiktíveket, amelyek azután állami támogatásokat igényeltek különféle rendezvények megtartásához. A pénz elnyerését követően már csupán le kellett papírozni a dolgot, mert azért a látszatra valamelyest ügyelni kellett. Azt talán mondanom sem kell, hogy a pénzeket (vagy legalábbis azok számottevő részét) messze nem a megjelölt célokra fordították. Nem kell nagyon okosnak lenni ahhoz, hogy rájöhessünk: ennek a minden fantáziát nélkülöző módszernek csak és kizárólag akkor volt értelme, ha az ál-alapítványok nyertek. Márpedig nyertek. És ez az a pont, amely érdekessé teszi az ügyet.

A hírek szerint az ügyészség tanúként már eddig is több illusztris személyt hallgatott meg (vagy tervez meghallgatni): e körben emlegetik például Mesterházy Attila MSZP-s frakcióvezető-helyettest, Baja Ferencet, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárát, Arató Gergelyt, az oktatási, illetve Ujhelyi Istvánt, az önkormányzati tárca államtitkárát. Gyanítható azonban, hogy a sor ezzel még korántsem teljes, hiszen előbb-utóbb azoknak a személyeknek is fel kell(ene) bukkanniuk, akik a pénzekről döntöttek. Utóbbi szempontból érdekes például az a tanúvallomás, amelyet Ocsovai Tamás, az egykori Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára tett, s amelyet az egyik napilap ismertetett (megjegyzem, a vallomás az ügyészség szerint csak az érintettől juthatott az újsághoz). Nos, Ocsovai szerint az akkori miniszter, azaz Gyurcsány Ferenc utasítására ítéltek meg az alapítványok számára támogatásokat.

Az igazi kérdés persze, korántsem az, hogy melyik minisztérum melyik vezetője határozott ennek vagy annak az alapítványnak a támogatásáról, hanem az, hogy az érintettek vajon tudtak-e arról, hogy itt egyszerű „pénzlenyúlásáról” van szó. És ha tudtak, lehet-e mindezt bizonyítani, vagy sem. Nos, arra alapozva, amit az elmúlt, több mint másfél évtized hasonló ügyei kapcsán volt „szerencsénk” megtapasztalni, nyugodtan kijelenthetjük: Zuschlagéknak vélhetően nem túl sok „nagy névvel” kell majd megosztaniuk a vádlottak padját.