Hírek

2008.06.14. 18:33

Adóreform-dilemmák: kinek az érdeke?

Radikális változtatásra van szükség az adórendszerben. Ennek a folyamatnak bizony lesznek vesztesei is.

Molnár Sándor

Valakinek fájni fog, a kérdés, hogy kinek. Így írható le a dilemma, amely előtt a magyar politikai elit áll: ki legyen a nyertese, és ki a vesztese az adóreformnak. Radikális átalakításra van ugyanis szükség: a bérből és fizetésből élők agyonadóztatására épülő, az állam eltúlzott társadalmi szerepvállalása miatt túlterhelt magyar adórendszer nem működtethető tovább. Mutatja ezt a gazdaság gyengélkedése, a régiós versenytársak elhúzása, de ezt érzi az átlagpolgár is, amikor a fizetési papírjára tekintve azt látja: az állam a jövedelme felét elszipkázza.

Hogy miért? Először is, a magyar állam túl sokat költ. Nem véletlen, hogy a gazdaság teljesítményéhez képest kimagaslóan sok adót szed be, az összes megtermelt jövedelem 40 százalékát. Ilyen magas aránnyal csak a nyugat-európai jóléti társadalmakban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Németországban találkozhatunk, térségünkben jóval alacsonyabb, 30 százalék körüli ez az érték.

A következmény: a magyar adózók minden eszközzel megpróbálják jövedelmüket eltitkolni. Az adóelkerülés eredménye, hogy az állam azokon próbálja beszedni a pénzt, akik nem tudják jövedelmüket eltitkolni. Tipikusan ide tartoznak a bérből és fizetésből élők, nem meglepő hát, hogy az élőmunka terhei ma Magyarországon világszinten is kimagaslóak. Jelzi ezt, hogy ma hazánkban ahhoz, hogy egy cég 100 forint nettó bért tudjon alkalmazottjának adni, átlagosan további 120 forintot kell az államnak befizetnie, ami a második legmagasabb arány a fejlett országok között. A következmény: a cégek nem szívesen vesznek fel új embert, a foglalkoztatás stagnál.

Bajok vannak a személyi jövedelemadózás (szja) rendszerében is, a terhek egyenlőtlenül oszlanak el. A 4,5 millió adózóból másfél millió gyakorlatilag nem fizet semmit, kétmillió fizeti az összes teher 20 százalékát, egymillió pedig a maradék 80 százalékot. Az ok a magyar szja-rendszer két jellegzetességében keresendő, az egyik az adójóváírás, amely gyakorlatilag szja-mentessé teszi a minimálbért (járulékokat ugyanakkor kell fizetni), a másik az erős progresszivitás (minél többet keres valaki, annál nagyobb kulcs mellett adózik). A következmény: aki tehetné, hogy még több adót fizessen, az is inkább elcsalja. Hogy miként kellene az adórendszert módosítani, élénk vita tárgya. Népszerű felvetés az egykulcsos jövedelemadózás. A parlamenti pártok közül az SZDSZ és az MDF pártolja, hosszabb távon mindketten 18 százalékos kulcsot szeretnének. Tagadhatatlan, hogy az egykulcsos rendszer egyszerűbb és átláthatóbb, ezzel pozitív irányban mozdíthatja el az adómorált. Nem elhanyagolható azonban, hogy lábbal tiporja a társadalmi szolidaritást. Ugyanolyan kulcs mellett adózna ugyanis az is, aki évi egymilliót, és az is, aki évi tízmillió keres. Nem véletlen, hogy sem az MSZP, sem a Fidesz nem állt ki mellette.

Vita tárgya az adókedvezmények rendszere is. Jelenleg számos jogcímen (például tandíj, életbiztosítás) lehet szja-kedvezményt érvényesíteni; ezeket jelentősen szűkítenék, vagy megszüntetnék. A vesztese ennek a középosztály lenne, amely elég adót fizet ahhoz, hogy tudja érvényesíteni a kedvezményt, és az jelentős tétel a számára. Vélhetően ezért pártolja a Fidesz a családi adózást, amely mintegy kiváltaná a többi kedvezményt. Szakértők körében szóba került az adójóváírás megszüntetése is, ezt azonban – mivel kedvezőtlenül érintené a szegényebbeket – egy párt sem merte felvállalni.

A munkavállalói és a munkaadói járulék csökkentése az egyik olyan kérdés, amiben mindenki egyetért. Ez ugyanis mérsékelné a vállalatok terheit, és valamicske jutna belőle az embereknek is. Viszonylag nagy egyetértés mutatkozik abban is, hogy tovább kell növelni a fogyasztási típusú adókat, mint az áfát vagy a jövedéki adót. Ezek ugyanis „demokratikus" adónemek, csak azok fizetik meg, akik valóban használói az adott terméknek. Tény ugyanakkor, hogy az áfa emelése nagyobb terhet róna a szegényekre. Emelnék ugyanakkor a vagyoni típusú (például ingatlan-) adók, ami pedig a jómódúakat sújtaná.

Ahogy a szakember látja

Három lábon kell állnia az adóreformnak – állítja Joó Gabriella, a KPMG tanácsadó cég adómenedzsere. A szakértő szerint az első a túlzottan bonyolult, már-már átláthatatlan adórendszer leegyszerűsítése. Része lenne ennek az adminisztrációs terhek csökkentése, a kedvezményrendszer szűkítése, a kis adók megszüntetése, de ide tartoznak az egy kulcs bevezetése is. A második láb az élőmunka terheinek radikális csökkentése. A harmadik láb pedig az állami kiadások lefaragása és szerkezeti átalakítása, ha ez nem történik meg, az adóreform erőfeszítései kárba veszhetnek.

Ezek is érdekelhetik