Hírek

2008.06.21. 15:25

Lufihajtogatóktól a terrorbohócig

Körülbelül kétszáz bohóc él meg a hivatásából Magyarországon, ám szerintük sokkal többre is lenne igény, ha sikerülne visszadni a régi fényét a cirkuszművészetnek.

Mézes Gergely

Bohócokkal nemcsak a cirkuszban találkozhatunk, szinte minden nagyobb rendezvényen ott vannak, elmaradhatatlan kellékei az igazán fényűző gyerekzsúroknak, de előfordul, hogy születésnapokra, leánybúcsúra is hívnak hivatásos nevettetőt. Ricsi bohóc, az ország egyik legismertebb bohóca szerint ez utóbbi nem mindig sül el jól, előfordult, hogy az ünnepelt vetkőzést várt tőle, nevettetés helyett.

[caption id="" align="aligncenter" width="400"] Körülbelül kétszáz bohóc él meg a hivatásából Magyarországon, ám szerintük sokkal többre is lenne igény, ha sikerülne visszadni a régi fényét a cirkuszművészetnek.
[/caption]

„Végül jól alakult az este, de néhány rossz tapasztalat óta nagy fenntartásokkal vállalok csak ilyen fellépéseket. Kevés felnőtt tudja megőrizni magában a jó értelemben vett infantilizmust” – mondja. Ricsi bohóc főleg a gyerekek körében igazi sztár, előfordul, hogy a kicsik a műsor után is tartják vele a kapcsolatot, írnak neki, kikérik a véleményét.

„Az egy-kétéves gyerekek mindennek örülnek, ami mosolygó emberfejre emlékezteti őket. A két-háromévesek viszont félnek a bohócoktól, mint ahogy a Mikulástól is – talán az erőszakos rajzfilmek miatt. Az ő szüleiket általában lebeszélem arról, hogy bohócot hívjanak. Négy éves kortól a félelem elmúlik, ezt a korosztályt lehet igazán jól szórakoztatni. Sajnos a 8-12 évesek már nem akarnak gyerekek lenni, ha nekik adok műsort, inkább humoristának kell lennem. Ők viszont már szeretik az abszurd humort is, a szófacsarásokat” – meséli.

Abban azonban ő és Csocsó bohóc – alias Szabó Gábor is – egyetért, hogy az elmúlt évek legnagyobb változását a gyorsulás jelenti: követni kellett a tempót a rajzfilmeken, számítógépes játékokon nevelkedett gyerekekkel. „Nem könnyű felvenni a versenyt a játékkonzolokkal, sokkal impulzívabb, pörgősebb előadásra van szükség, mint korábban. Kollégáim tréfásan terrorbohócnak is szoktak hívni, mert szeretem a gyerekeket megmozgatni” – meséli Szabó Gábor, aki sokáig amerikai megacirkuszokban dolgozott.

Az ő kezdeményezésére jött létre 2007-ben az Első Magyar Bohócegyesület, hogy legyen végre egy olyan szervezet, amely a hivatásos bohócok érdekeit védi. „Szerintem ma diplomás bohócból nincs több húsznál, a bohócként azonban legalább 200-an dolgoznak. Az egyesület azonban nem kirekesztő, vallom, hogy mindenki jól végzi a szakmáját, aki a bohóckodásból megél.” Azt azonban szeretné, ha a közönségben is tudatosulna, a bohóc szakma nem egyenlő a lufihajtogatással, a zenés showműsorral. „Többször visszahallottam már, hogy azért nem hívnak meg bohócokat a roadshow-kra, mert félnek a szervezők a műsor színvonalától. Az emberek nincsenek tisztában, milyen az igazi bohóc, mindenkit annak tartanak, aki felveszi a bohócjelmezt és kisminkeli magát. Holott ahhoz, hogy valaki képesítést szerezzen, sok évnyi tanulás szükséges” – teszi hozzá. Szerinte lenne igény felnőtt műsorokra is – azt mondja, Nyugat-Európában a cirkusz is inkább felnőtt műfaj.

De hogy miként lehetünk hivatásos bohócok? A legkézenfekvőbb út a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolán vezet, de az idősebbek is találhatnak maguknak iskolát. Ott van például az Alternatív Cirkusziskola, ahol igény szerint indítanak bohócképzést. Az iskola igazgatónője, Tímár Krisztina szerint bohócokra mindig szükség lesz, hiszen ez a szakma nemcsak egy műfaj, hanem jelkép is egyben, a bohóc az, aki büntetlenül megszegheti a normákat, átléphet határokat. „A cirkuszi számok arról szólnak, hogy nézők találkozhassanak azokkal a mágikus alakokkal – a varázslóval, a hőssel, a bolonddal, csodálatos lényekkel – akiket a mesékből ismer. Szerintünk az a jó bohóc, aki meg tudja eleveníteni ezt az archetipikus figurát. Ehhez pedig nem kell minden cirkuszi számban jó lenni, elég, ha valaki jól hozza a figurát.”

Bohóckodásból megélni már annál bajosabb. Szabó Gábor szerint ez is szezonális munka, és kiszámíthatatlan, mikor lesz a következő fellépés. „A tarifák nagyon megoszlanak, van, aki tízezerért elmegy, de olyan is akad, aki műsoráért 80 ezer forintot kér. Sajnos az emberek nincsenek tisztában a költségekkel” – teszi hozzá, majd mellékesen megjegyzi, hogy csak a fellépések utáni ruhatisztítás hatezer forint. Tímár Krisztina szerint azonban sok múlik a menedzselésen: „mivel kevés igazán jó bohóc van, meg lehet élni a szakmából. Viszont nagyon jól kell menedzselnie az előadóművésznek önmagát.”

A három legismertebb bohóctípus:

Fehérarcú bohóc: a legrégibb típus, a cirkusz elengedhetetlen szereplője. Legismertebb alakja: Pierrot, a síró bohóc. Ő a legintelligensebb a három közül.

Auguste, a buta bohóc: ő az, akire mindig rádől a vizesvödör. Általában piros orral, piros, pizsamaszerű ruhában láthatjuk. Magyarországon szinte csak vele találkozhatunk.

Csavargó: karakterbohóc, ők használják a legminimálisabb arcfestést, épp csak jelzésértékű a sminkjük. Szomorú bohócként is ismert, Charlie Chaplin is sokat merített ebből a figurából.

Auguste, a buta bohóc: ő az, akire mindig rádől a vizesvödör. Általában piros orral, piros, pizsamaszerű ruhában láthatjuk. Magyarországon szinte csak vele találkozhatunk.

Csavargó: karakterbohóc, ők használják a legminimálisabb arcfestést, épp csak jelzésértékű a sminkjük. Szomorú bohócként is ismert, Charlie Chaplin is sokat merített ebből a figurából. Körülbelül kétszáz bohóc él meg a hivatásából Magyarországon, ám szerintük sokkal többre is lenne igény, ha sikerülne visszadni a régi fényét a cirkuszművészetnek. -->

Ezek is érdekelhetik