A Twitteren vágnak vissza az utcán zaklatott nők

Először az Index-nek tűnt fel itthon, hogy mennyire pörögött az utóbbi néhány napban a #NoWomanEver, vagyis "soha egyetlen nő se" hashtag, amely alatt egyre több nő reagál az utcai zaklatás jelenségére.
A bejegyzések írói az őket érő bunkóságokat úgy fogalmazzák át, kvázi teszik görbe tükör elé, mintha azokról elismerően szólna egy fiktív nő, akit a beteges letámadók látni akarnának. Ezzel világítanak rá arra, mennyire abszurd  és groteszk a férfiak nyomulása. A súlyos a dologban, mennyire mindennaposak ezek a beszólások, s micsoda durvaságokat engednek meg egyes férfiak.

Például ilyen üzenetek születnek szinte percenként ">a hashtag alatt:

- Rám dudált és kiordibált az ablakon, mikor az utcán sétáltam. Tetszett, ahogy nem félt vállalni a szerelmünket a világ előtt.

- Mellém gurult, miközben kocogtam, és a számomat kérte. Mikor megpróbált leköpni és elhajtott, tudtam, hogy ő az igazi.
- Anyukám beteg és aggódom érte, de amikor rám kiabáltál, hogy túl szép vagyok ahhoz, hogy ne mosolyogjak, rögtön megfeledkeztem minden problémámról.

A jelenség sajnos Magyarországon is biztosan tetten érhető. Néhány hónappal ezelőtt a brgzmpff bloggernek elege lett. Megírta tumblrére, hogy Budapesten, a nyílt utcán rendszeresen zaklatják, bántalmazzák, megalázzák – számolt be akkortájt a 444.hu. A blogger ezzel láncreakciót indított, a tumblres lányok sorban álltak elő saját történetükkel, amikben a nyílt utcán, tömegközlekedési eszközön, iskolában, kórteremben férfiak zaklatják, megalázzák, bántalmazzák és fenyegetik őket. Brutálisan gusztustalan történetek láttak így napvilágot.
Ilyenek például:

– „Azt meséltem már, hogy 12 éves koromban fényes nappal ültem a buszon, és egy mellettem álló úr rátette a vállamra a farkát?”

– „Sajnos nem csak Budapesten van ez. Nekem például a Balatonról van “élményem”. Vitorlásoktató, 2en voltunk a hajóban, en 12-13 eves, kis fogszabályozós lány voltam. Elkezdett simogatni, ölébe ültetett (hogy megmutassa, h kell kormányozni), majd megkérdezte, h megcsókolhat-e. Halistennek értette a nemet. De bolt egy fiatalabb lány:megláttuk,h az oktató nézte fürdés közben. Többet nem mentem abba a vitorlás táborba.”

– „Régi történet: 13-14 éves lehettem, amikor egyik barátnőmmel sétáltunk Hűvösvölgyben. Farmerszoknya és harisnya volt rajtam, és a szembe jövő ember szó nélkül benyúlt a szoknyám alá, majd ment tovább. Őszintén szólva azóta nincs nagy kedvem szoknyát/ruhát fölvenni….”

Nem állítjuk, hogy az utcai zaklatás a nemi erőszak előszobája lenne, de talán nem ártana elgondolkodni a felelősségi szinteken, a szabályozáson,a büntetéseken, nevelésen, mintán ott, ahol nemrégiben éppen az úszósport sikert sikerre halmozó szövetségi kapitánynak (Kiss László) kellett nemi erőszakkal kapcsolatos, félig-meddig eltitkolt büntetését kellett feltárnia ország-világ előtt, vagy éppen arra, hogy mi meg nem történhet egy gólyatáborban. Ismeretes, kilenc év börtönre ítélték azt a fotóst, aki 2014 augusztusában megerőszakolt egy lányt az ELTE fonyódligeti gólyatáborában. Az ügy kirobbanása után több olyan lány is jelentkezett, akik más időben és más-más gólyatáborban, de hasonlóan a fonyódligetihez, erőszak áldozatai lettek.