Mezítláb a vörös szőnyegen

Szemtől szembe ülünk a Hadik kávéház teraszán, ahol annak idején Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Füst Milán és Rejtő Jenő kávézott. Belép a bejáraton, huncut mosolyával elkábít mindenkit, senki sem bírja levenni róla a szemét. Kinéz az ablakon, messzire réved a tekintete, elképesztő kisugárzása van. Megigazítja haját, lábait keresztbe veti, látványosan fesztelenül érzi magát. Teljes lénye, szíve, lelke átszellemül, amikor Deák Kristóf Mindenki című Oscar-díjas filmje Erika nénijéről faggatom. Tíz évig erősítette a Pintér Béla Társulatot, tavaly viszont a szabadúszás mellett döntött. Keresett színésznő, de feladatokból elbírna még többet, emiatt szinte soha nem kapcsolja ki a telefonját. Szamosi Zsófival beszélgettem.

– Elég jól indult ez az év, amiben benne van két komoly díj is.
– Nem panaszkodom. Ha valaki pár évvel ezelőtt azt állította volna, hogy egy Oscar-díjas filmben fogok szerepelni, akkor lehet, hogy kinevetem. Az már csak hab a tortán, hogy tavaly Sopsits Árpád A martfűi rém című filmjének legjobb női epizódalakításáért megkaptam a Magyar Filmkritikusok Díját is. 

– Most már elhiszi, hogy ez az egész megtörtént önnel?
– Volt egy rövidebb időszak, amikor azt hittem, csak ébren álmodom. Később kezdtem el feldolgozni ezt az egész őrületet. Sokan azt gondolják, hogy az Oscar-díj óta bőven el vagyok látva feladatokkal, hogy válogatok a kínálkozó feladatok között. Bárcsak így lenne, de az igazság az, hogy tervben vannak bizonyos munkák, de konkrétumról nem tudok beszámolni. Várom, hogy hívjanak, keressenek.

– Valahol azt olvastam, mezítláb sétált végig a vörös szőnyegen.
– Már oldottabb volt a hangulat, a cipőm rettentően nyomta a lábamat, így gyorsan lekaptam, amikor már kifelé tartottunk. Nincs ebben semmi különös. A Dolby Theaterben megrendezett gálán jöttek-mentek a világsztárok, többek között Meryl Streep, Nicole Kidman, Charlize Theron, Mel Gibson, Javier Bardem mellett is elmentem. Folyamatosan kapkodtam a fejemet. Persze a kislányoknak, Gáspárfalvi Dorkának és Hais Dorottyának óriási élményt jelentett ez az egész.

– Kivel sikerült pár szót váltania?
– Az amerikai sztárok között nem divatos a dohányzás. Ezt onnan tudom, hogy a dohányzóban főleg európai színészekkel cigiztünk. Ott beszélgettem Sandra Hüllerrel, aki a Toni Erdmann című film hősnőjét alakította. Próbáltam felvidítani, mert kicsit el volt keseredve.

– Kisfilmekhez nem szoktak castingolni, a Mindenki esetében mégis több színésznőt is meghallgattak, mire önre esett a választás. 
– Nincs ebben semmi meglepő. A rendezővel, Deák Kristóffal korábban ismertük egymást, de még nem dolgoztunk együtt. Viszonylag kicsi ez
a szakma, egy idő után mindenkivel összehoz a sors. Hosszasan beszélgettünk, aztán engem választottak Erika néni szerepére. Profi stáb jött össze, a forgatás is jó hangulatban telt. A gyerekek tudták, mi a dolguk, könnyen összeszoktunk.

– Azóta találkozott velük?
– Nem volt rá időm. Pár hónapja Szilágyi Zsófia elsőfilmes rendezővel kezdtem el forgatni, a munka teljesen beszippantott. Az Inkubátor Program keretében támogatott Egy nap című nagyjátékfilmjében egy abszolút főszerepet kaptam. Egy háromgyermekes anyát játszom, nehéz a sztoriról mesélni, mert igazából egy teljesen hétköznapi történetet mesél el. Nincs benne nagy fordulat, mégis ettől annyira egyedi. Már csak a nézőkön múlik, hogy a bemutató után mennyire lesz sikeres.

– Ki hívta fel először, hogy gratuláljon az Oscar-díjhoz?
– Nem emlékszem pontosan, több száz üzenetet kaptam. Meglepődtem, hogy a gratulációk mellett megtaláltak ízes megjegyzések is, főleg a közösségi oldalon. Kaptam hideget-meleget.

– Ha jól tudom, az egyik legjobb barátnője Hámori Gabriella színésznő. Vele is beszélt?
– Persze, aznap ő is hívott, csacsogtunk egy órát. Gabival osztálytársak voltunk a főiskolán, igazi sztárcsapat volt a miénk, velünk együtt járt Dobó Kata, Bodó Viktor, Csányi Sándor, Lengyel Tamás is. Gabinak nagyon hamar beindult szekere, zsinórban kapta a feladatokat, a filmes főszerepeket. Én meg ültem a szolnoki színészlakásban, és nem tudtam a helyzettel mit kezdeni. De a barátságunk sok mindent kibírt. Többek mellett ezt is. A legjobb támaszai vagyunk egymásnak.

– Érzékeny embernek tűnik.
– Ráadásul ehhez még társul egyfajta szorongás, és őrült maximalizmus is. Persze sokat változtam a főiskola után, amikor Szolnokra kerültem, aztán a Vígszínházba. Rá kellett döbbennem, hogy mindenkinek úgysem tudok megfelelni. Nagy lendületet jelentett, amikor bekerültem a Pintér Béla vezette társulatba.

– Ami a szerencsének és a véletlennek köszönhető.
– Pontosan. Tizenegy évvel ezelőtt megnéztem az egyik előadásukat, ami rettentően megfogott. Azt gondoltam, bárcsak én is részt vehetnék valami ilyesmiben. Azon a nyáron forgattam együtt Thuróczy Szabolccsal, ő már akkor a Pintér Béla Társulathoz tartozott. Aztán egy délután csörgött a telefonom, Béla keresett meg egy beugró szereppel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az időszakban a Vígben nem találtam a helyemet. Azt éreztem, hogy nem tudnak velem mit kezdeni, és én sem velük. Persze bolondnak néztek, hogy a biztonságot jelentő Vígszínházat egy független társulatra cseréltem le. 

– Tizenegy év után mégis miért döntött a szabadúszás mellett?
– Ahogy a szakmai életemben, úgy a magánéletemben is hirtelen robbanok, ilyenkor lépni kell.

– Ha elege lesz valamiből, akkor egyszerűen fogja magát és új lapot indít?
– Nagyon nehezen tudom elviselni a rossz értelemben vett rutint, amikor mechanikusan működik körülöttem minden.

– Hol tartja az elismeréseit?
– A gardróbban.

– Viccel?!
– Nem vagyok az a típus, aki kiteszi az elismeréseit a szobába. Akkor is tudom, hogy kaptam egy díjat, ha nem rakom a szoba közepére. Az elmúlt időszakban nagyon felpörögtek körülöttem az események, várom már, hogy esténként bejárhassak a színházba töltődni. Jól esik, hogy egy picit foglalkozhatok magammal.

– Minek köszönhető, hogy az utóbbi években a magyar filmek – többek mellett a Saul fia, a Testről és lélekről – egyszerűen berobbantak a nemzetközi porondra?
– Úgy tűnik, hogy nagyon jól működik a Magyar Nemzeti Filmalapos struktúra. Hosszasan kell egy forgatókönyvön dolgozni, mire az alkotók elkezdhetnek forgatni. Üdvözlendő dolog, hogy ilyen termékeny időszakot élnek a magyar filmesek. Felnőtt egy hihetetlen ambiciózus és tehetséges generáció, akik rettentően aktívak és merészek. Hihetetlen jó alkotásokat készítenek, amire külföldön is felfigyelnek.

NÉVJEGY

Szamosi Zsófia a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba járt, majd az Új Színház stúdiójában töltött két év után, harmadszorra jutott be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, és ott 2001-ben, Marton László osztályában végzett. Az egyetemi évek alatt változtatta meg nevét, amikor húga, Szandtner Anna is felvételt nyert. Friss diplomásként egy évet Szolnokon szerepelt, majd négy évet a Vígszínházban töltött. 2005–2015 között Pintér Béla társulatának tagja volt, majd szabadúszó lett. A 2015–2016-os évtől Hámori Gabriellával közösen vezet osztályt Salamon András Go To Casting filmiskolájában.​