Óriási problémákat okozhat, ha szennyeződik a vízbázis

A példa is jól mutatja mennyire elengedhetetlen a vízművek munkája, amelyek rendszeresen ellenőrzik az ivóvíz összetételét, egyes paramétereket havonta vizsgálnak, másokat viszont csak pár évente.

Óriási problémákat okozhat, ha szennyeződik a vízbázis, vagy az ivóvízvezeték-rendszer, mint azt mutatja az abasári példa is. Árvíz idején, csőtöréskor baktériumok kerülhetnek a csapvízbe, de a vízbázisokra veszélyt jelenthetnek az ipari telepek által – akár véletlenül – kibocsátott szennyező anyagok is. Az ásott kutakból évtizedek óta nem érdemes vizet inni, hiszen ezeknél gyakori a magas nitráttartalom, gombák, férgek élhetnek bennük. A közcsatorna hiánya miatt ráadásul évtizedeken keresztül szivároghatott a talajba a szennyezés, amely az ásott kutak vizét tette fogyasztásra alkalmatlanná.

 Vannak olyan anyagok, amelyekek bizonyos technológiával kiszűrhetők az ivóvízből, Hevesben például Andornaktályán, Egerben, Poroszlón  vas-mangántalanító berendezéseket használnak a vízművek, Sarudon és Pélyen pedig a határértéknél magasabb arzéntartalmat kell csökkenteni.
Heves megyében folyamatosan ellenőrzik az ivóvíz minőségét, van olyan paraméter, amelyet havonta, másokat évente vizsgálnak. Egy település sem marad ki a rendszeres mintavételből és elemzésből. A laborvizsgálatokat jogszabályok írják elő, de vannak üzemeltetői elvárások, fogyasztói panaszok is, s a szakemberek különböző megrendelői igényeket is kiszolgálnak.

A Heves Megyei Vízmű Zrt. több mint negyven éve rendelkezik laboratóriummal, amely 1996. óta akkreditált, s amelyet 2011-ben újítottak föl és bővítettek. Malik István, a Heves Megyei Vízmű Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese szerint így az ország víziközművei közül az egyik legjobban fölszerelt labort tudhatják magukénak. Szakembereik nagy tapasztalattal rendelkező, felkészült gárdát alkotnak. Vegyész és biológus kollégáik szakmai konferenciákon tartanak színvonalas előadásokat.

 – Az ivóvíz fizikai, kémiai, mikrobiológiai és ökotoxikológiai paramétereit többféle módszerrel vizsgáljuk. A mintavétel gyakoriságát jogszabályok és hatósági előírások rögzítik, méghozzá vízbázisonként, illetve a településen élő fogyasztók számától függően. A jogalkotók a bakteriológiai vizsgálatok számát a kémiai mérések kétszeresében határozták meg, ehhez jönnek meg az üzemeltetésből fakadó ellenőrzések, például hálózatmosatás után. Így Egerben havonta végeznek ellenőrző méréseket, Hatvanban évi tíz, Gyöngyösön és Hevesen legalább nyolc alkalommal történik mintavétel a kijelölt helyeken.

Az ivóvíz-hálózatokon a mintát általában közkifolyókból vesszük, bár ezekből a települési önkormányzatok döntéseinek köszönhetően egyre kevesebb van – mondta el Miriszlai Erzsébet, a Heves Megyei Vízmű Zrt. Központi Laboratóriumának vezetője.

Hozzátette, az ivóvíznél nem csak a szolgáltatott vizet vizsgálják, hanem a vízbázisokat (az üzemelő és a figyelő kutakat), a vízkezelési technológiákat, a hálózatba betáplált vizet, a medencéket, tározókat. Ötévente alapállapot vizsgálatot végeznek, a figyelőkutaknál 1-2 évente a környezetvédelmi felügyelőségek által előírt mérések történnek. A vízbázisok védelme és a szolgáltatott víz minősége egyre fontosabb, ezért egyre nagyobb monitoring hálózatot kell fenntartani.

– A szervetlen és szerves mikroszennyezők vizsgálata nálunk 2012-ben vált lehetővé. Előbbiek a nehézfémeket (például ólom, kadmium, réz, higany), illetve a félfémeket (arzén, szelén) jelentik, míg utóbbiak egyebek közt a növényvédőszer-maradványokat, szénhidrogéneket, olajszármazékokat. Ezek vizsgálati gyakorisága eltérő, erről szintén jogszabály rendelkezik, az évenkéntitől az öt vagy tízévente megismételt mérésekig terjedhet. A mikroszennyezők vizsgálata költséges, nagy pontosságú és tisztaságú eszközök, vegyszerek és speciális szaktudás szükségesek hozzá – fejti ki a laborvezető.

Az általános elemzés kitér a fizikai és kémiai jellemzőkre, egyebek közt a színre, a pH-ra, a lúgosságra, a keménységre, a vas-mangán tartalomra, az ammóniumra, a nitrátra. A helyszínen a klórtartalmat is mérik, illetve a fertőtlenítés következtében megjelenő trihalometánok jelenlétét. Miriszlai Erzsébet hozzáteszi, a vizsgálatok eredményei azonnal bekerülnek egy adatbázisba, és az on-line összeköttetés révén, ha szükséges, az üzemeltetést végző szakemberek azonnal be tudnak avatkozni a vízellátó rendszerbe.

Az ivóvíz bakteriológiai vizsgálata során ellenőrzik a telepszámot 22, illetve 37 Celsius fokon, nézik továbbá a Coliform, az Escherichia coli, a Pseudomonas aeruginosa, az Enterococcus, illetve a Clostridium telepszámát (ezek általában székletben fordulnak elő). A mikroszkópos biológiai vizsgálatokkal mutatják ki többek közt az üledéket, algákat és cianobaktériumokat, vas- és mangánbaktériumokat. Utóbbi mintaszám lényegesen kisebb, mint a bakteriológiai, hiszen a Heves Megyei Vízmű Zrt. ellátási területén többnyire mélyfúrású kutakból származik a víz.

 [caption id="" align="alignleft" width="360"] A Heves Megyei Vízmű Zrt. egri laboratóriumában többféle módszerrel is vizsgálják az ivóvíz összetételét. Fotó: Gál Gábor
[/caption]

 A szennyvíztisztító telepeken is folyik mintavételezés

A vízmű laborjában a szennyvizeket is vizsgálják. Elemzik a nyers, a tisztított szennyvíz összetevőit, mintát vesznek a műtárgyakról, az iszapból, valamint a tisztított szennyvizet befogadó természetes vizekből és a közcsatornába bocsátott üzemi szennyvizekből is. Vizsgálják az általános kémiai összetételt, a fémtartalmat, és mikroszkópos vizsgálat is történik. A szennyvíz esetében a szervesanyag-tartalmat, a nitrogén- és foszforháztartást, zsír- és olajtartalmat, a fémeket, a lebegőanyag- és a szárazanyag tartalmat veszik górcső alá. Ugyanígy a szennyvíztisztító telepek környékén lévő figyelőkutakból is rendszeresen mintát vesznek.