Egri házaspár vette meg Heves megye egyik legpompásabb kastélyát

Három évvel ezelőtt azt írtuk, hogy senki sem akarja megtalálni a kétútközi Graefl-kastélyt, a megye egyik legpompásabb és legromosabb állapotú, megmentésre váró épületét. Úgy tűnik: változott helyzet, és nem is akárhogyan.

Pompáját több mint fél évszázad után is őrzi a térségben különlegességnek számító szecessziós kétútközi Graefl-kastély. A helyre az épület mellett álló hatalmas víztorony hívta fel az új tulajdonos figyelmét.

– Másfél évvel ezelőtt egy turistabuszról láttam meg az épületet – meséli Szerencsés Györgyi, aki azonnal a fejébe vette, hogy felkeresi a helyszínt. Amikor a férjével együtt visszatért, s átvágott a burjánzásnak indult növényzeten, azonnal megdobbant a szíve, és beleszeretett a hely hangulatába.

A kastély a megye egyetlen szecessziós kastélya, melyet 1911-ben fejezett be Graefl Andor, akinek apja 1896-ban kiváló mezőgazdász érdemeiért nemesi rangot kapott, és jogot nyert a poroszlói előnév viselésére. Idősebb fia, Jenő országgyűlési képviselőként segítette a környék életét, kisebbik fia, Andor a gazdálkodás mellett döntött, és már elmúlt negyven éves, amikor a volt Orczy-földeken, Kétútközben felépíttette családi kastélyát.

Az egyre pusztuló Graefl-kastélyról írt korábbi cikkünket és a képgalériát ide kattintva tekinthetik meg.

Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter a minél hitelesebb helyreállítás és értékmentés érdekében alaposan tanulmányozta a család történetét, Kétútköz múltját és azt a kort, melyben a kastély épült.

– Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a Graefl-család és Kétútköz történetének feldolgozása egybeesett a kastély felújításának kezdetével, hisz'' így összhangba tudjuk hozni az eredeti funkciót és napjaink követelményeit. A kastély egy uradalmi nagybirtok része volt, s mi is azt szeretnénk, ha a megújult épület egy majorgazdaság központi része lenne, melyen termelés folyik, és zajlik az élet. Nem a múltat akarjuk rekonstruálni, hanem a mostani elvárásoknak megfelelően igyekszünk ismét életet hozni Kétútközbe.

- Kihívás ez nekünk is, mondhatnám egy kicsit önmegvalósítás, hiszen a szakmámból adódóan tanultam művészettörténetet, a vállalkozók világa pedig napjainkban is a kihívásoknak való megfelelés. Egy modern majorgazdálkodásnak része a növénytermesztés, az állattartás, a gyümölcskertészet, a hungarikumok előállítása, de hisszük, hogy a térségre gyakorolt egyfajta szellemi és kulturális mecenatúra is hozzá tartozik ehhez az életmódhoz – fogalmazott Szerencsés Györgyi.

Ez az a befektetés – vallják – ami nem térül meg, de nem is ez a céljuk. A múlt egy értékes és fontos részét szeretnék megmenteni azáltal, hogy helyreállítják a kastélyt, mely reményeik szerint egyszer majd fenntartja magát. Szakemberek segítik a munkálatokat, restaurátorok, művészettörténészek, statikusok, kertészmérnökök dolgoznak azon, hogy a szecessziós épület eredeti fényében ragyogjon, s hogy később majd műemléki védettséget kaphasson.

Hatvan év után egy szerencsés pillanat eredményeként a Graefl-kastély megmenekült. Az emlékezetté lesz az épület falai közt berendezett varroda, az omladozó cselédházak látványa. A romok lassan eltűnnek a termekből, a restaurátorok munkája nyomán újra láthatóvá válnak az eredeti falfestések, díszítések. Helyreállítják a toronyszobát, s lassan az épület funkciója is körvonalazódik. Most ébred Csipkerózsika álmából a kastély Kétútközben.

Szakértők segítik az eredeti állapot helyreállítását

Összefogás Kétútközért – a tél óta folyó munkálatokat egyre többen érdeklődve figyelik, ezért is hirdettek a tavasz első napjaiban baráti találkozót a tulajdonosok. A hétvégi tereprendezésre nemcsak ismerősök, barátok jöttek ki, hanem szép számban akadtak olyanok is, akik csak segíteni akartak a környékről. Ki egy történet elmesélésével, ki a fizikai munkájával – a nők sepregettek, a férfiak az utakat tették rendbe –, ki az ötletével járul hozzá a Graefl-kastély megújulásához. Az épület megmentését sokan magukénak érzik, s ez jóleső érzéssel tölti el az egri házaspárt, akiknek volt erejük ilyen hatalmas munkába kezdeni.