Közélet

2015.08.17. 13:32

Mindenki meglepődött: a csata közben kérte meg kedvese kezét

Huszadik születésnapját ünnepelte idén a Végvári Vigasságok. A rendezvény csúcspontja ezúttal is az ostrom volt, most azonban egy hirtelen leánykérés is megkoronázta az egyébként is látványos eseményt.

Verebélyi Márta

Nemcsak magyar, hanem külföldi szemmel is lenyűgöző volt az idei Végvári Vigasságok. Kovács „Bronzi” Róbert (Charles Bronson hasonmása, akiről nemrégiben cikk jelent meg újságunkban – a szerk.) spanyol barátja, Marie Carrasquedo Lebourgeois a következőket mondta el lapunknak Bronzi tolmácsolásával:

– Legjobban a nemzetek íjászversenye tetszett, de a különböző bemutatókat, a Pavane zászlóforgatók produkcióját és a Mare Temporis puskalövéseit is nagyon élveztem. Sok hagyományőrzővel beszélgettem, s nagyon jó véleménnyel vagyok a vendégszeretetükről. Ami a várat illeti, látom, hogy éppen épülőfélben van; szép dolog megőrizni a régmúlt emlékeit.

A hagyományőrzők programjain kívül is igazán élettel teli volt a vár a vigasság idején, sok impulzus érhette a látogatókat: korabeli viseletbe öltözött hölgyek és urak tömkelege, kézműves foglalkozások, puskalövések, a vár éttermének teraszáról kíváncsiskodó vendégek, múzeumot látogató turisták – ez a kép jelent meg az itt lévők előtt, felidézve a rendezvény hangulatát. A forróság ellenére rengetegen voltak kíváncsiak a vigasságra.

Szombaton jöttek el legtöbben, valószínűleg ez az 1552-es ostrom
újrajátszásának is volt köszönhető. Az ütközetnek minden évben nagy sikere van – ez most sem volt másként –, ám ezúttal egy, az ostromban részt vevő hagyományőrző a csata alatt hangosan és látványosan kérte meg kedvese kezét, a vár munkatársait és a vendégeket is meglepve és megörvendeztetve ezzel.

Számos külföldi és az ország különféle részeiről érkezett magyar vendége volt a várnak.

– Jó a szervezés, nagyon hangulatos a vásár is, és ahogy megfigyeltem, mindenki mozog a zenére. Lenyűgöző! A múzeumokat körbejártuk, majd jöttünk az ostromra, amely fergeteges volt. Külön megemlíteném, hogy itt különösen érezni a magyar habitust; büszke vagyok rá, hogy magyar lehetek – nyilatkozta lapunknak Balassa Erika, pécsi magyar-angol szakos tanárnő.

Miután a csatát és más programokat is megörökítik a média munkatársai, ezért egy egri operatőrt, Bátori Tamást is megkérdeztem a vigasságról:

– Jól megszervezett volt az ostrom, a narrációt jól összehangolták az eseményekkel. A felvonulás is nagyon tetszett, s úgy vélem, van a rendezvényben dinamika: sok impulzus ért, jól éreztem magam. A pasa sátra pedig különösen szimpatikus számomra – osztotta meg lapunkkal a véleményét.

A hagyományőrzők fontos résztvevői a vigasságnak. A Budapestről érkezett, s idén a Bajvívó Magyarok Egyesület tagjaként megjelenő dr. Igaz Levente történész a következő meglátásokról beszélt:

– Én ’99-ben voltam itt utoljára, a vár ugyanaz, bár az utóbbi időben a vár alja sokat változott előnyére, a fesztiválon pedig hangsúlyos lett a török vonal. Az ostromban is részt vettem; szűk a tér, úgy gondolom, ki kellene hozni középre jobban, de egyébként nagyon tetszett minden.

Levente megemlítette azt is, hogy a magyar hagyományőrzők – köztük az egriek is – nagy hangsúlyt fektetnek a török vonalra, ami még a törökök számára is döbbenetes, pozitív értelemben persze.

Végül a vármúzeum igazgatójával, Berecz Mátyással beszélgettem, aki elmondta, a nagy meleg ellenére is rengeteg érdeklődője volt a vigasságnak. Mint ahogyan visszaemlékezett az első fesztiválra, az is nagyon izgalmas volt, de még szegényes eszköztárral rendelkeztek. Hozzátette: az akkori viszonyokat ma valószínűleg megmosolyognák.

Továbbá megtudtuk, tavaly 11 ezer volt a látogatók száma, a vezetőség bízik abban, hogy idén ezt meghaladják.

Tudta-e?

A vigasság eredetileg lovagkori fesztiválnak készült, 2002-től vált egyértelművé, hogy a török korral foglalkozik. A rendezvény körülbelül tíz éven keresztül 9 napig tartott. Az első vigasság íjászversenyén franciák is részt vettek, sőt, a Vitézlő Oskolának a ’90-es években volt egy francia tagja is.

Ezek is érdekelhetik