Hegyi Mátyás séfnek elgurult a gyógyszere

Szerintük egy étel nem csak attól lesz egri, ha helyi alapanyagokból készítik, hanem egy teljes ideológiát gyártottak a főételükhöz. Az hagyján, hogy Hegyi Mátyás séf tálján minden egyes hozzávalónak szimbolikus jelentése van, de a tányéron megjelenik Eger domborzata is. Ilyet sem igen láttak még, enni pedig egészen biztosan nem!

Kezdjük azzal, hogy az 1552 konyhája az Egert övező Bükki erdő vadjait tálalja fel nekünk. Van itt kérem szarvasgerinc, muflongerinc, és vaddisznópofa. Ezen túlmenően a manapság oly divatos modern konyhák által alkalmazott szőlővel kombinált csicsókapüré, és erdei gombák is megjelennek. A köretet egészséges vöröslencse és vörösborral készült kenyérpuding adják. Ez eddig egy igen gazdag, eklektikus tál és a kedves olvasó jogosan érzi, hogy ennyi mindent felpakolni egy tálra elég merész. De mindjárt a helyére kerülnek a dolgok, ha megértjük a tál szimbólumrendszerét, merthogy az 1552 esetében ilyen dimenzióban is gondolkodnak, amikor ételt alkotnak Egernek!
 
Mielőtt belekezdünk, megkérem kedves olvasót, hogy kösse be övét, mert ezen a ponton kalandos gondolati útra lépünk!

 
A tányéron a bükki erdőt és vadjait az erdei gomba és friss zöldfűszeres vonulatra fektetett szarvas és muflongerinc képviseli. Az sem véletlen, hogy közvetlenül e mellett található, az egrieket minden reggel az ablakban köszöntő Kis- és a Nagy Eged, a már említett vörösboros szőlő és csicsókapüréből megformázva. És gondolom ettől kezdve nem tartják túlzásnak azt sem, hogy azért ebből készült, hogy az Eged mészkő alapanyagának színéhez minél közelebb álljon. (Én mondtam, hogy kapaszkodjanak!) Megjegyzem, az eszmei és esztétikai rendszeren túl az erdei javakból falatozva, ragyogó köretként szolgál egy két falat az Eged hegyből.
 
De menjünk csak tovább a tálon, mert bőven van itt még miről mesélni. Az Eged hegy mellett jelenik meg a végvári csata, ahol is az alulmaradt törökök akkori étke, a vöröslencse korong jelenik meg, rajta a várat ádáz módon védő, és felülkerekedő egri várvédőket jelképező vaddisznópofa. A törököt megjelenítő vörös lencsét pedig direkt az erre a fogásra fejlesztett szurokmártással öntik nyakon.
 
Egri sétánk az 1552 tányérján a Bazilikához vezet. Az egyházat a vörösboros kenyérpuding jeleníti meg, a Bazilika épületének struktúráját idéző kupolás szerkezettel. A kenyérpuding állaga, és vörösboros bukéja ragyogóan társul az egyébként karakteres vadhúsokhoz, melyeket ahogy kell tökéletes mediumra sütnek.
 
Mindehhez a séf a Szent Andrea Pincészet, Nagy Eged Hegy Grand Cru vörösborát ajánlja. Ugye ezek után nem kell mondanom, hogy ez sem véletlen!

Mindent egybevetve, az 1552 Étterem nemcsak egy főételt alkotott, hanem egy komplett ideológiai szálat indított a 2017. évi GasztroTavaszra. Az egytálétel ára 4000.- Ft, de a felvonultatott alapanyagok legkevesebb a dupláját érik, ami olyan jó vételnek számít, hogy ha nem tudnám, milyen finom, akkor legközelebb felvásárolnám az összeset, és a tőzsdén kereskednék vele!
 
A feladat mostantól az Öné, hogy megkóstolja ezt a fogást, és szavazzon róla ITT, hogy Ön szerint, ez-e a legegribb főétel a 2017. évi GasztroTavasz során!