Hét kilót fogyott 50 kilométer alatt

Kiss Antal 1935. december 30-án látta meg a napvilágot Gyöngyösön. Szülővárosában Kömley Károly szerettette meg vele az atlétikát. Már 9 éve atletizált közép- és hosszútávfutóként, amikor a 1960-ban Nagykanizsán a Bányász-bajnokságon kiderült, hogy klubja a Gyöngyösi Bányász nem tud a 10 km-es gyaloglásban versenyzőt indítani. Kömley közölte a már versenyét letudó, lelátón üldögélő Tónival, hogy kényszerből elindítja a gyalogló versenyen. Tanácsként csak annyit mondott: „úgy csináld, mint a többiek”. Csak a verseny egy részén figyelhette a gyakorlott gyaloglókat, ugyanis elsőként haladt át a célon. A sikeres kezdeten felbuzdulva, ugyanebben az évben benevezték az országos bajnokság 20 km-es gyaloglás versenyszámában. A két válogatott gyalogló, Balajcza és Dinesz mögött elcsípte a 3. helyet. Évente lépett egy helyezést előre, 1962-ben ő nyerte a 20 km-es bajnokságot.

[caption id="" align="aligncenter" width="358"] Kiss Antal, a gyaloglók kiválósága
[/caption]

Bár feleségével együtt tősgyökeres gyöngyösinek számítanak, a Tatabányai Bányász ajánlatának nem tudott ellenállni. 1963-ban elköltöztek az észak-dunántúli bányászvárosba, ahol sokkal jobbak voltak a lehetőségek nemzetközi szintű eredmény elérésére.

Nemzetközi versenyen először 1961-ben indul a Lugano-kupán (a mai gyalogló Világkupa elődje volt), és 20 km-en a 9. helyen végzett. 1963-ban ugyanebben a versenyszámban 3. helyezést ér el. 1964-ben Tokióban megbetegedett, csak becsületből ment végig az olimpiai 20 km-es pályán, ahol 21. helyen végzett. A következő évben megszerezte második magyar bajnoki címét, a változatosság kedvéért 50 km-es távon. 1966-ban a budapesti atlétikai Európa-bajnokságon 20 km-en indították, és 6., pontszerző helyen zárt. 1967 őszén előolimpiát rendeztek Mexikóvárosban. Kiss az erősebbnek tartott távján, a 20 km-en próbált alkalmazkodni a körülményekhez (magaslat, hőség, terepviszonyok).

Tette ezt sikeresen, ugyanis 4. helyen sietett át a célon. 1968-ban az igazi olimpián, az igazi távján 20 km-en nagy reményekkel indult, de az extrém körülmények között túl gyorsan kezdett, és a táv második felében oxigén hiánnyal küzdve visszaesett a 14. helyre. Két nap múlva rendezték az 50 km-es gyalogló számot. Kiss Antal elhatározta, hogy indul, a szakvezetők megpróbálták lebeszélni erről az „öngyilkos” elhatározásról, de hajthatatlan maradt. Felépítette magában a követendő taktikát. A középmezőnyben helyezkedett el, és csak 10 km után, amikor már megszokta az oxigénhiányt, kezdett erősíteni. Harminc kilométernél a negyedik, 35 km-nél a harmadik helyre jött fel. Negyvennél előzte meg a brit Nihillt, az egyik nagy esélyest, aki akkor már levegő után kapkodva tántorgott. Negyvenöt kilométernél jött egy újabb krízis, de felrázta dr. Szabó Miklós – az ''50-es évek sikeres hosszútávfutója –, aki végigkísérte az egész útvonalon. Az utolsó 2 km volt a legnehezebb, már azt hitte eltévedt, mert csak nem akartak feltűnni az Azték Stadion fényei. Az létesítményben megtett utolsó kör alatt mellészegődött Zsivótzky, aki fél órával korábban megnyerte a kalapácsvetést, és megpróbálta folyamatos beszéddel éberen tartani az átszellemült arccal haladó Tónit.

A friss ezüstérmes sportoló így emlékezett a célba érkezését követő eseményekre: „Hetvenhárom kilósan rajtoltam, és 66 voltam, amikor beérkeztem. Szirénázó mentőautó vitt a magyarok szálláshelyére, ahol a többiek ünnepeltek – a kalapácsvetőket és engem –, én meg nem bírtam felkelni az ágyból. Mindhárom dobogós gyalogló olyan állapotban volt, hogy az eredményhirdetést másnapra kellett halasztani.”

A magyar gyalogló kiváló szereplését már a verseny közben felkapta a nemzetközi sajtó. Zsivótzky edzőjét, Csermákot ugyanis az 50 km-es gyaloglásban benevezték, mivel az akkreditálható vezetők száma korlátozva volt. A tévéközvetítést vezető (a gyaloglásról tudósítók számára központi információkat szolgáltató) riporter összecserélte a versenyen természetesen nem induló Csermák József és Kiss Antal rajtszámát, és a közvetítés során lelkendezett, hogy a 16 évvel korábbi kalapácsvető olimpiai bajnok milyen jól tartja magát az élbolyban.
Kiss Antal még egy olimpiára kijutott, de Münchenben 37 évesen nem tudta mexikóvárosi teljesítményét megismételni. 1973-ban visszavonult az aktív versenyzéstől, de Tatabányán edzőként a mai napig foglalkozik a gyalogló utánpótlással. Gyöngyös és Tatabánya egyaránt díszpolgárrá választotta. Annak örül a legjobban, hogy Tatabányán két fia családja is egy „kőhajításnyira” lakik, tehát együtt van a nagy Kiss család. Gyakran jár haza szülővárosába is, többnyire sportrendezvényekre díszvendég minőségben.