Pócsik Dénes, az egriek ikonja

Kilenc olyan olimpiai bajnok vízilabdázót tudunk felsorolni, aki pályafutása alatt egri klubban játszott (Hevesi István, Ambrus Miklós, Pócsik Dénes, Bodnár András, Madaras Norbert, Biros Péter, Szécsi Zoltán, Kis Gábor és Hosnyánszky Norbert), de közülük az 1940. március 9-én Kunágotán született Pócsik Dénes az egyetlen, aki teljes játékos pályafutását a hevesi megyeszékhelyen töltötte. Ezerkilencszázötvenöt és 1976 között az Egri Bástya, az Eger SC, az Egri Vasas és az Egri Dózsa játékosaként 18 OB I-es szezont pólózott végig, 317 mérkőzésen 432 góllal terhelte meg a mindenkori ellenfelek hálóját.

Tizenkét éves volt, amikor családja Egerbe költözött. Úszóként kezdte pályafutását, de Válent  Gyula örült, ha tanítványai vízilabda edzésekre is jártak. Vízilabdában Baranyai György volt az első edzője. Közben az Egri Közgazdasági Technikum kézilabda csapatában is kitűnt lövőerejével (trénere: Galambos János). 1957-ben kiesett az OB I-ből az egri vízilabda csapat és a másodosztályban ifjúsági korú úszók (Pócsik, Bodnár, Bolya, Ringelhann, Frank, Denk) adták a csapat gerincét. A fiatalok visszajuttatták a csapatot az első osztályba, és a következő évtől már elsősorban OB I-es vízilabdázóként számoltak velük. Pócsikon 1957-ben akadt meg Lemhényi Dezső szövetségi kapitány szeme, amikor Egerben felkészülési meccsen a 17 éves fiú három gólt lőtt a magyar válogatott kapujába. Két év múlva meghívták az olimpiai keretbe, de az 1960-as tornára még nem került ki. A római bronzos szereplésnek kapitányváltás lett a következménye, és az új vezető edző, Laky Károly által irányított magyar válogatott négy éven keresztül veretlen maradt. Az 1962-ben Európa-bajnokságot, 1964-ben olimpiát nyert csapatban már helyet kapott a rendkívül jó felépítésű, 190 centis, nagy lövő erejű egri hátvéd. Tokióban két meccsen szállt medencébe, az Egyiptom elleni 11:1-es és a Hollandia elleni 6:5-ös győzelemmel végződött mérkőzésen egy-egy gólt szerzett.

1968-ban Mexikóvárosban hét győzelemmel és egyetlen vereséggel csak a harmadik helyen végzett a magyar csapat. Dénes öt mérkőzésen szerepelt és egy gólt dobott. A „kudarc”-ot követően az új-régi kapitány, Rajki Béla fiatalítási terveinek áldozatául esett a 28 éves egri játékos is. Pócsik tudatosan készült az edzői munkára, az egri tanárképző főiskolán történelem-testnevelés szakos tanári, a TF-en előbb úszó edzői, majd 1972-ben vízilabda szakedzői képesítést szerzett. Ismeretei kamatoztatására már 1969-től kezdődően szüksége volt, ugyanis kinevezték az OB I-es együttes vezetőedzőjének. Természetesen ezen kívül vízbe szállt minden héten, legjobb játékosát nem nélkülözhette az állandóan a bajnokság élmezőnyében tanyázó Egri Dózsa. Az egri vízipóló addigi legnagyobb sikerét is a játékosedző Pócsik irányításával érte el az egri gárda, 1972-ben az FTC legyőzésével elnyerte a Magyar Kupát.
A müncheni olimpia előtt Rajki Béla váratlanul ismét számíthatott a játékára, 32 évesen harmadszor szerepelhetett olimpiai tornán. Münchenben a körmérkőzéses döntő utolsó mérkőzésén le kellett győzni a Szovjetuniót, egyébként egyenlő pontszámmal, de rosszabb gólkülönbséggel a második helyen végez a magyar csapat. A harmadik negyedben már 3:1-re vezettünk, amikor a csapat legveszélyesebb játékosát, Szívóst sikerült a szovjeteknek kettős kiállításokkal kipontoztatni. Azt követően két emberelőnyös helyzetet kihasznált az ellenfél, a magyar csapat viszont nem volt képes újabb találatot elérni. Pócsik mind a nyolc mérkőzésen játszott, medencében volt a sorsdöntő mérkőzés véghajrájában is, amikor a sorozatos kettős kiállítások miatt már csak három-három mezőnyjátékos küzdött egymással. Sajnos nem sikerült sem neki, sem két társának bevenni a szovjet kaput. Rajki a teljesítmények értékelése során kiemelte az „öregek”, Pócsik és Bodnár lelkes önfeláldozó játékát. Ezzel Pócsik Dénes olimpiai éremkollekciója teljes lett: egy-egy arany, ezüst és bronz.

1978 és 1981 között, majd 1984-től 1987-ig Kuwait, 1981 és 1984 között Hollandia szövetségi kapitányaként tevékenykedett. A németalföldi gárdával részt vett az 1984-es Los Angeles-i olimpián. 1987-től 1996-ig Egerben szakosztály-igazgatóként dolgozott. Azután Perth-be tette át a székhelyét és az ausztrál utánpótlás válogatott vezetőedzőjeként számítottak rá. Ötödik olimpiáján 2000-ben, Sydney-ben az ausztrál férfi válogatott másodedzőjeként vett részt. A 2000-es évek elején súlyosan megbetegedett, majd 2003-ban hazatért Ausztráliából. Az év augusztus 20-án az egri közgyűlés díszpolgári címet adományozott neki. Hatvannégy éves korában, 2004. november 20-án hunyt el Budapesten.
Pócsik Dénes Fotó: AS-ARCHÍV

Nagy Barnabás Pócsik Dénes FOTÓ: AS-Archív -->