2024.04.16. 14:49
Elhunyt az egri úszó- és vízilabdasport egykori meghatározó alakja
Életének 88. évében elhunyt Visontai József hajdani egri úszó, edző, testnevelő és szakszövetségi vezető.
Visontai József 88 évet élt
Forrás: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap
Visontai József 2001. januárjában, 65 évesen korában vonult nyugdíjba. Ennek apropóján készített vele interjút a Heves Megyei Hírlapban hajdani kollégánk, Fesztbaum Béla. Az elhunytra ezzel, az Egy átúszott életpálya címmel megjelent írással emlékezünk.
– A Közgazdasági Technikumban szerzett érettségi után a vízműveknél dolgoztam, mint aktív sportoló. Nem voltam egy kirobbanó tehetségű úszó, főleg nem sprinter, ezért a hosszabb távval próbálkoztam, ami az egri meleg vízben nem volt gyakorlat korábban. Annyira jutottam, hogy 800 méteren országos ifjúsági bajnokságot nyertem a szorgalmam és az állóképességem révén – kezdte mintegy bemutatkozásul mondandóját Visontai József.
– Persze, mellette pólózott is, mint annyian mások.
– Az volt a terv, hogy katonaként majd Szolnokra kerülök, ahol az ottani Honvédnak akkor másodosztályú csapata volt. Az 1956-os forradalom azonban áthúzta ezt az elképzelést. Az események után - mivel Bitskey Aladár bácsit politikai okok miatt mellőzték - felajánlottak nekem egy úszómesteri állást, amit nagy merészen elfogadtam. Igen ám, de én képtelen voltam azt a módszert követni, amit az Aladár bácsi meghonosított, ezért saját vergődésem árán kialakítottam a csoportos úszásoktatás rendszerét, amit később dr. Bárány István szakkönyvben is feldolgozott. Meghatározó pontja volt életemnek ez az időszak. Örültem, hogy rengeteg gyerekkel foglalkozhattam, s ez szép emlék csakúgy, mint később a főiskolai hallgatók oktatása.
– Mert a nevelői pályáról már nem tért le később soha.
– Magamat is képeztem, persze folyamatosan. Előbb tanfolyamokat végeztem, majd az Egri Tanárképző Főiskolán testnevelés-biológia szakon diplomát szereztem. Még államvizsga előtt felvételt nyertem – szintén mint levelező – a Testnevelési Főiskolára, ahol négyévi tanulással a szakedzői képesítésig jutottam. Az egri főiskolán óraadó voltam, természetesen az úszást oktattam. A főiskolai tanári diploma megszerzése már sok lett volna a munka mellett, azt a fáradságot nem vállalhattam magamra, de amit legjobban szerettem, azt minden további nélkül csinálhattam.
Centenáriumi érdemérem a megyei szövetség elnökhelyettesének
A több mint fél évszázad alatt végzett kiemelkedő munkájáért Centenáriumi Érdemérmet vehetett át Visontai József, a Heves Megyei Úszó- és Vízilabda Szövetség elnökhelyettese – írta a Heves Megyei Hírlap 2014. május 5-én. – Az egri szakemberen kívül még ketten (Pecsics Zsuzsanna és Anatolij Petrov) részesültek elismerésben. Korábban a Magyar Sportért, továbbá az Eger Város Testneveléséért és Sportjáért című kitüntetésben is részesülő személy versenyzőként 800 méteren országos ifjúsági bajnokságot nyert, ám pályája igazán trénerként és testnevelőként teljesedett ki. Szakedzői képesítéssel, biológia-testnevelés szakos tanári diplomával rendelkezik. Tizenöt évig vezetőedzőként dolgozott, melynek során több, mint 40 országos bajnoki címet és számtalan korosztályos országos bajnoki címet nyertek versenyzői. Közreműködésével építették fel Egerben azt a kor- osztályos képzési rendszert, amelynek eredményeként Ali Csaba, Fodor Ágnes, Vermes Albán, Tóth János az olimpiai részvéteüg jutott, megemlítve még a Lázár testvérek és a két Pelle lány sikereit is. Három olimpiai cikluson keresztül volt a Magyar Úszó Szövetség elnökségének tagja, és hosszú éveken keresztül tevékenykedett a Magyar Úszó Szövetség edzőbizottságának tagjaként. A 78 éves korábbi edző azonban szerényen hozzátette, hogy a díj nem csak őt illeti meg. "A Heves Megyei Úszó- és Vízilabda Szövetségben tevékenykedők, továbbá a különböző országos bajnokságok, viadalok során a versenybíróságban közreműködők is részesei az elismerésnek" –közölte Visontai József, aki jelenleg a megyei szakszövetség elnökhelyettese, és tapasztalatait szívesen átadja bárkinek, aki segíteni akarja az egri úszósport felemelkedését.
– A látványosabb munkát az Egri Dózsa úszó- és vízilabda-szakosztályában végezte.
– Hozzám azok a vízilabdázók kerültek, akiket nem tartottak kiugró tehetségnek. Sikerült őket megdolgoztatnom, ennek eredményeként országos ifjúsági bajnokságot nyertünk. Hasonló eredménnyel azóta sem büszkélkedhet semmilyen korosztályú egri csapat. Sőt remek úszó is kikerült közülük. Ali Csaba 400 vegyesen országos bajnokságot nyert, a világranglista 5. helyére került. Sajnálatos, hogy Tokióban csak 9. lett, így nem úszott a döntőben.
Ennek főleg akklimatizációs okai voltak, és nemcsak az ő esetében.
– A vízilabdáról aztán végérvényesen az úszásra váltott.
– Konkrét megállapodásra jutottunk a KSI-vel, hogy oda kerülök. Mivel azonban Válent Gyula vezetőedző lemondását elfogadta az akkori klubvezetés, felkértek a poszt betöltésére, és én azt elvállaltam. Felépítettünk egy korosztályos képzési rendszert, melynek eredményeként remek úszók kerültek felszínre. Fodor Ágnes, Vermes Albán, Tóth János vitte legtöbbre, de a Lázár lányokra is nagyon büszkék lehettünk, szintúgy a két Pelle lányra, vagy például Koncz Csillára. Aladár bácsinál kezdtek a gyerekek, aztán Fábiánné, Grószné, Utassyné, később File István foglalkozott velük. Ez a rendszer nagyon hatékony volt, bár nem ment könnyen a tehetségek felfelé történő áramoltatása, a szakmai féltékenység jelentette a legnagyobb nehézséget számomra, mint vezetőedzőnek. Mellesleg tizenöt évig társadalmi munkát végeztem a Magyar Úszó Szövetség edzőbizottságában, sőt több mint tíz évig tagja voltam az elnökségnek is.
– Aztán mint testnevelő, már kissé háttérbe került, legalábbis a nyilvánosság számára.
– A tények szerint tizenöt évet kaptam, mint vezetőedző. Akkor váltott a vezetés, Utassyné Gyergyák Magda lett az utód. Ez egy kritikus pontja volt az életemnek, mert sajnáltam azt, amit addig csináltam Szóba került, hogy kimegyek Kuvailba edzőnek, de nem volt szerencsém ezzel a kísérlettel, azóta sem tudom, hogy miért. Hasonlóan esett kútba később egy algériai próbálkozás is. Mehettem volna akár Budapestre is, mert több klubnál hiányzott a vezetőedző. A szövetségnek szüksége lett volna szakfelügyelőre, ám én maradtam Egerben.
– Így következhetett a testnevelő tanári állás egy olyan középfokú intézetben, ahol jelenleg sincs tornaterem.
– Ennek áthidalására 1984-tői az úszómesteri múltamat vettem elő segítségül. A Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetbe sok vidéki gyerek kerül, aki nem tud úszni. A strandi medencében igyekeztem ezt a hiányosságot pótolni, de nem ragadtam le az úszásnál. Tornaterem nélkül is szép eredményeket értünk el atlétikában és labdajátékókban. Nemritkán azokat is megelőztük, akik tornateremmel rendelkeztek. Elsődlegesen azért, mert az iskola vezetése mindenkor partner volt, a testnevelés rangjáért nem kellett külön harcot vívni, mint sok helyen. Mellette a testnevelők kollektív munkája, a remek összhang, a hasonló szemlélet biztosította az eredményeket. Ilyen felfogással, várhatóan jobb feltételek közepette – az általam is hőn óhajtott tornaterem megépítése után – még sikeresebb lehet az intézmény a testnevelésben és a sportban.
Forrás: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap
– Elégedett azzal, amit elért?
– Legfeljebb az 1984–1999 közötü velem kapcsolatos mély hallgatást furcsállom. Azt követően a Magyar Sportért kitüntetésben részesültem, majd megkaptam az Eger Város Testneveléséért és Sportjáért című kitüntetést is.
– Most majd teljesen visszavonul?
– Csak az iskolai oktatás marad el. A megyei szakszövetség alelnökeként, valamint versenybizottsági vezetőként tovább akarok munkálkodni kedvenc sportom érdekében. Talán még segíthetem annak az úszópiramisnak az újraépítését, ami időközben összeomlott. Tapasztalataimat szívesen adom át bárkinek.
