különleges hely

2019.12.17. 20:23

Magyar élet az Érsekújvári-lapályon (videó)

Tardoskedden a sok harc és a deportálások ellenére ma is tartja magát a magyarság, ez az utolsó nagy falu, ahol még palóc nyelvjárás van.

„Hányadán állnak itt a magyarok? – Itt? 50 százalék magyar, 30 százalék szlovák és 20 százalék hun... – Hun?- Igen. Hun magyar, hun szlovák...” Így zajlik a párbeszéd, a Kisalföldön, a Vág és a Nyitra közé eső Érsekújvári-lapályon, ahol Palócföld, Zoborvidék és Mátyusföld találkoznak, s megbeszélik, mennyivel igazabb volt régen. Akkor is, amikor árvizek jártak, és még akkor is, amikor török vagy éppen labanc prédálta őket. Mert a szláv térhódítással megpecsételődött a sorsuk. Ám Czuczor Gergely és Jedlik Ányos szülőföldjének kitartó magyar közösségei azért nem adják olyan könnyen magukat.

Az M5 kulturális csatorna Hazajáró című műsora ezúttal az Érsekújvári-lapályon járt.

Erre haladt Budáról Csehországba a kereskedelmi út is, amely mellett keddenként hetivásárt tartottak. Így vert gyökeret, majd virágzott mezővárossá Tardoskedd, ahol a sok harc és a deportálások ellenére ma is tartja magát a magyarság. Bele is csöppentek a magyar élet sűrűjébe a hazajárók: citeraszó csalogatta őket a Tájházba, ahol a férfikar énekszóval adott bizonyságot a betyáros életkedvről.

A helyszínen a lokálpatrióta helytörténész, Bara Mihály mesélt szeretett falujáról: Ez az utolsó nagy falu, ahol még palóc nyelvjárás van. Tardoskedd különleges helyen van ilyen szempontból, mert minden szomszédunk szlovák. Mi valahogy itt feledkeztünk.

A tájház után a faluházba is benézhetett a két műsorvezető, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor, ahol a magyar alapiskola igazgatónője, Tóth Szilvia vezetésével már a legkisebbek mutatták meg tudásukat. A műsorban szinala táncokat láthatták, mégpedig a CSEMADOK asszonykórusával kibővítve.

Ez az a lelki, szellemi gazdagság, szenvedélyes ragaszkodás, ami életben tartja és jövőt adhat a felvidéki magyarságnak!

Bara Mihály Tardoskedd központjában elmondta, hogy a 13 aradi vértanú mellett volt 13 pozsonyi vértanú is. Éppen úgy kivégeztek 13-at Pozsonyban, és ebből a 13-ból 3 tardoskeddi volt.

A tardoskeddiek minden szabadságküzdelemből derekasan kivették a részüket. A kuruc időkben, a falu határában, az úgynevezett Rákóczi-dombon súlyos harcok folytak a labancok ellen.

A tágas lapályon a Nyitra folyó felé vették az irányt, ahol szabályozott mederbe szorítva ér a folyó a Nyitra völgyének kulcsába, a nagy, termékeny síkság középpontjába, Érsekújvárra.

Az Áprád-kori városban egészen a második világháború végéig a magyarok voltak többségben. Azóta viszont kisebbségbe kerültek. Elenyészett már a castrum novum, ahogy a város legtöbb történelmi épülete a második világháború alatt az amerikai bombázás martaléka lett. Ami túlélte, azt meg a kommunisták lebontották. De Isten úgy akarta, hogy a neki szentelt épületetek megmaradjanak. Így áll még a Kálvária is, ami a régi újvár egyetlen megmaradt sarkára, a Forgách-bástyára épült.

Újvár emlékeit a központban Strba Sándor helytörténésszel idézték fel a műsorvezetők. Felidézték, hogy ki is volt Czuczor Gergely. Bencés szerzetes; költő; nyelvtudós; akadémikus. Egyszerre mind. De elsősorban hazafi. Itt keresztelték meg a Szent Rozália templomban.

Ezután a Vághoz indultak vissza a hazajárók, Czuczor Gergely unokatestvére, Jedlik Ányos szülőfaluja felé. A Jedlik Házban a természettudós, bencés szerzetes találmányait is kipróbálhatták, Bób János polgármester segítségével.

Jedlik Ányos 86 találmányából egyetlen egyet szabadalmaztatott, a szikvíz gyártást, és ezzel sokunk örömére közvetve a fröccsöt is megteremtette. A Károlyi-házban ma is gyártják a szikvizet, a Szikvízgyártó Lovagrend nagymestere, Varga Lajos jóvoltából.

A fiúk végül vízre szálltak és tovább kenuztak, egyenest oda, ahol a Vág a Kis-Dunába torkollik. Gúta alatt, a Csergő pusztán él a Vermes család, István és felesége, Renáta, közel a vízhez, közel a természethez, közel az állatokhoz. A lovak kiemelt szerepet töltenek be életükben, hisz István a felvidéki lovasíjász közösség, a Vermes törzs vezetője.

A Vermes tanya kertjében a jurta már a távoli múltba és a lélek mélységeibe ragadja a hazajárót. Mert a magyarok ősi szállása, a jurta olyan áldott hely, ahol eltörpülnek a mindennapi élet apró-cseprő gondjai, s az igazán fontos dolgok, köztük nemzeti sorkérdéseink kerülnek előtérbe.

Vermes István elmondta, miért építette a jurtát 15 évvel ezelőtt: Azért építettem a társaimmal, mert föltételeztem azt, hogy ha megépítek egy jurtát, akkor valamilyen szinten úgy tudok gondolkodni, mint az az ember, aki ezer évvel ezelőtt is építette.

A Vermes törzs vezetője szerint próbálja meg mindenki rendbe tenni a saját családját és akkor rend lesz a felvidéki magyarságban, és rend lesz a Kárpát-Hazában.

Ezek is érdekelhetik