Házunk őrzője, Pici

Napok óta nem alszunk jól. Nem az időjárás, nem is a vacsoránk, hanem az alig egyéves kutyánk tehet róla.

Nem bántom, mivel ő a ház őrzője, tehát jeleznie illik akár az éjszaka közepén is, ha valami veszélyt érez. Ám mindannyiszor szétnézünk mi is, mi lehet a probléma forrása, de semmit nem találtunk eddig és nem lehet megnyugtatni. A környéken lakók is panaszkodnak, mindenhol nyugtalanok az ebek. Azt sejtik, hogy sok a vad, és azt érzik. Szóval Pici sokat ugat, de nem tudok rá haragudni. Már arra is gondoltam, hogy fel akar készíteni az előttem álló időszakra – hisz’ anyai örömök elé nézek –, s óránként kelt éjjel, bírom-e a strapát.