Tóth János Gergely nagy utazónak tartja magát

Kivel öltözik itt?

Telekes Pepével (Péterrel), aki a Vígszínházból jött át hozzánk és Juhász Leventével. Sokáig csak egyedül öltöztem itt. Az ablak mellett lévő asztalnál ülök, pont a sarokban.

Ha jól tudom, akkor ez Őze Lajos helye volt.

Nagy megtiszteltetés. Szeretem ezt az öltözőt, mert elég közel van a színpadhoz. Így ha rohanni kell, akkor pillanatok alatt bent vagyok a színen. Pár hónappal ezelőtt pont ebben az öltözőben készültünk fel egy filmforgatásra. Ezen a kanapén ült Mácsai Pál, Mucsi Zoltán, Varga Ádám, Törőcsik Franciska és Máté Gábor.

Szép kis társaság. Kivel dolgoztak?

Szentgyörgyi Bálinttal, aki nagyon jó barátom. Szerintem korosztályának egyik kivételes tehetségű rendezője. Ő írja és rendezi a filmjeit, méghozzá bravúrosan. Imádja a történelmet és főleg a huszadik századot, ezért az alkotásaink középpontjában főleg ezek a témák állnak. Öt napig forgattunk. A sorban ez már a negyedik kisjátékfilmje.

Miről szól?

A húszperces kis alkotás címe: Elszámolnivaló. A sztori 1989-ben, a rendszerváltás időszakában játszódik. Izgalmas anyag, kultfilm gyanús.

Honnan az ismeretség?

Mindketten a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskolába jártunk. Rövid idő alatt rádöbbentünk, hogy egy koordináta rendszerben gondolkozunk. Megszállottság és szenvedély jellemzi a munkásságát. Ezek a tulajdonságok rám is jellemzők.

Melyik darabbal debütált a színháznál?

Itt töltöttem a gyakorlatomat, de az első fontosabb szerep, Mozart volt Időfutár című darabban. Tavaly kerültem az Ármány és szerelem című előadásba, amit Eperjes Károly rendezett. Olyan nagyszerű kollégák társaságában léphettem színre, mint Haumann Péter, Haumann Máté és Gáspár Kata.

Mellettük nem lehetett egyszerű labdába rúgni.

Remek színészek mind, jó velük dolgozni. Haumann Pétertől nagyon sokat tanultam, főleg a munkához való hozzáállásról és a maximalizmusról. Hetvennyolc évesen mindig ő volt az első, aki beért a színházba és takarásból figyelte az előadást. Ezt most átvettem tőle.

Egy órával a kezdés előtt már bent van a színházban?

Igyekszem. (mosolyog)

Látom a könyvet az asztalán. Mennyit olvas?

Mostanában ritkábban, mivel hál' Istennek nagyon sok feladatom van. Szeretem Marcus Aurelius elmélkedéseit, Márai Sándor Füveskönyvét. Az utóbbi időben pedig ismét elővettem a Bibliát.

Az életében milyen szerepet játszik a hit?

Kamaszkoromban kicsit eltávolodtam a családi gyökereimtől, a hitemtől, de aztán visszataláltam. Komolyan hiszek a transzcendentális dimenzióban, abban, hogy az embernek igenis van lelke és minden folytatódik tovább. Newton óta tudjuk: az energia nem vész el, csak átalakul.

Elégedettnek tűnik.

Azt hiszem, az vagyok. Ha visszatekintek az elmúlt időszakra, akkor azt kell, hogy mondjam, minden úgy jó, ahogy történt. Ehhez meg kellett tanulnom, hogy nem ragaszkodhatok egy megálmodott magánéleti forgatókönyvhöz. Volt egy lány az életemben, akibe nagyon beleestem...

Szerelmes típus?

Nem igazán, de az ő lénye elvarázsolt. Nem akart velem lenni, és én ebbe majdnem belepusztultam. Nagyon közel tudok engedni magamhoz embereket.

Ami nem biztos, hogy mindig jó dolog.

Nem vagyok papírból. (mosolyog)

A sebezhetőségre gondoltam.

Tele vagyok szeretetenergiával. Szent Tamás szerint az igazság, a szeretet és a kegyetlenség kapcsolata összefügg. Az igazság szeretet nélkül kegyetlenség, a szeretet igazság nélkül pedig rombol. A szeretet kell, hogy mozgassa a világot.

Mi érdekelte leginkább a színészetben, amikor elindult ezen a pályán?

Leginkább az, hogy utazhatok. Egyik szerepből a másikba. Rádöbbentem, hogy nem egy szerepet szeretnék megélni egy életen keresztül, hanem több fiktív sorsot.

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen nem sikerült a felvételije. Kihez került volna?

Marton Lászlóhoz. Volt egy másik Tóth János is. Amikor felolvasták azoknak a neveit, akiket felvettek, egyszer csak elhangzott: Tóth János. De nem mondták tovább, így tudtam, hogy elbuktam. Jankóval történt egy szerencsétlen autóbaleset. Ment le a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSZT), amikor megtörtént a tragédia. Előtte való este még beszéltünk. Kómában volt, most nehezen épül fel.

Jelentkezett a kaposvári színészképzésre. Meddig volt ott?

Három hónapig. Éreztem, hogy ez nem az én bulim. Közben jöttek az új lehetőségek és mindig szerencsém volt. A Harmadik hullámban léptem fel a Bárkában. Scherer Péterrel dolgoztam együtt a Nézőművészeti Kft.-ben. A KOMA társulatnál játszhattam el Bauer Sándort, azt a fiatal autószerelő-tanulót, aki az emberi jogok eltiprása és a kommunista önkény ellen való tiltakozása jeléül a Nemzeti Múzeum kertjében önégetéssel öngyilkosságot követett el. A 16 éves fiú fáklyaként akart utat mutatni az országnak, a halálos ágyán tartóztatták le. A múzeum előtt ma is ott van az emléktáblája.

Háromszor próbált bejutni a színművészetire. Nem zavarta a sorozatos sikertelenség?

Kezdtem immunissá válni. Azért mentem folyamatosan vissza, mert éreztem, hogy ezzel a hivatással nekem komoly dolgom van. Ha valami nagyon foglalkoztat, akkor azért képes vagyok elmenni a falig is. Mentem hazafelé, éppen a buszon ültem, amikor megcsörrent a telefonom, a vonal másik végén Eperjes Károly szólalt meg.

Gondolom, meglepődött.

Először nem hittem el, hogy ő az. Elmondta, hogy nagyon tetszik neki, mindaz, amit idáig látott tőlem és szeretne a másodikos osztályába felvenni. Találkoztunk, beültünk egy étterembe, végigbeszélgettük az estét. Azt mondta nekem: „a maga játékában benne van a remény energiája.” Ez nagyon meghatott. Olyan volt ez a pillanat, mint az ókori görög drámákban a csoda, egyfajta isteni beavatkozás.

Ön szerint jól látja a világ dolgait?

Rettentően jól és élesen. Eperjes Károlynak komoly tudásanyag van a birtokában.

Érdekli a politika?

Egyrészt nem értek hozzá, másrészt meg teljesen más gondolok erről az egészről. Szabó István Napfény íze című filmjében van egy levél, amiben benne van minden, amit erről az egészről gondolok. Megpróbálom fejből elmondani: „Most, hogy elindultál a szülői ház védelméből, hogy megvalósítsd célodat, bíró legyél, törvényt alkoss, mint Mózes, igazságot ossz, mint Dávid király, hatalmat gyakorolj – amitől a Mindenható már évezredek óta elzárt, vagy talán óvott minket –, apád csak arra kér, soha ne felejtsd el ki vagy és honnan jöttél. Ha úgy érzed, a hatalom a tied, tévedsz. Ha úgy érzed, jogod van mások elé állni, mert te többet tudsz, tévedsz. Ne engedd, hogy az önhittség bűnébe kergessenek a körülötted lévő gyengék. Az önhittség a legnagyobb bűn, minden más ebből következik. A vallást ne hagyd el soha! Nem Istenért, ő minden vallásban ugyanúgy jelen van, de ha életed elfogadtatásáért való harccá válik, boldogtalan leszel. A vallás talán nem tökéletes, de hajó, mely segít átvinni a túlsó partra. Mert életünk nem más, mint a vízen imbolygó hajó állandó bizonytalanságának harmóniája. Az emberekről, akiket megítélsz, tudd, semmi mást nem tesznek, mint harcolnak a biztonságukért. Ezért ne ítélj látszatokból vagy szóbeszédből! Ne bízz senkiben, vizsgálj magad! Szerzés, tulajdon végül semmit nem ér. Percek alatt válik pernyévé a tűzben, sodorja el az árvíz, veszi el tőled a politika. Amit nem tudsz, ne vállald, szorongást, az pedig, betegséget okoz. Légy óvatos! Ha tüzet gyújtasz, tégy mellé egy vödör vizet! És még valamire vigyázz! A tested uralkodni tud rajtad. Gyakorold a fegyelmet!”

Ez a kedvenc filmje?

Ez is, meg A Remény rabjai és a Felhő a Gangesz felett.

Szerepelt egy nagyjátékfilmben is, ami közönségdíjat kapott.

– 2016-ban a #Sohavégetnemérős zenés játékfilmben. A film mai huszonévesek életérzését, gondolkodását, problémáit, párkapcsolatait ábrázolja. Szerettem benne dolgozni.

Lesz új filmes munkája?

Hamarosan Vida Ferencről vagyis a vérbíróról forgatunk egy filmet. Ő az, aki a Nagy Imre-per vezető bírájaként vált ismertté. A filmben én játszom a fiatalkori énjét.

Nemrég az Újszínházban is feltűnt. Ki hívta?

Nagy Viktor a Csíksomlyói passió rendezője hívott az előadásba. Egyik osztálytársammal, Bánföldi Szilárddal együtt játszunk a darabban, ő alakítja Jézust.

Maximalista?

Nagyon. Szerencsére mostanában már egyre elfogadóbb vagyok magammal szemben. Bizonyos színvonal alá nem megyek. Darvas Iván gondolatával élve: „minden este nyitott kalitkával kell várni a szentlélek eljövetelét, s ehhez készenlét szükséges”. Színészként jelen idejűnek és egyszerre öntörvényűnek kell lenni. Ez az egyik legfontosabb feladat.

Van elképzelése arról, hogy öt év múlva hol fog tartani?

Egész biztosan bölcsebb leszek. De már nincsenek félelmeim a jövőmmel kapcsolatban.