Jó ütemben halad a metszés a Heves megyei szőlőkben

Az Eger környékén lévő településen élő Tamás többnyire a mezőgazdaságban vállalt alkalmi munkákból teremti meg saját maga és családja megélhetését. A minap éppen hazafelé tartott, amikor megszólítottuk. Elmondta, hogy metszeni volt, már több, mint egy hónapja jár ki szőlőültetvényekre. Szerinte nem ördöngösség, meg lehet tanulni a metszést. 

– Ma nehéz napunk volt a nagy szél miatt. Szemből kapott el bennünket a légmozgás. Ezen a télen egyébként jó időjárást fogtunk ki. Nem volt csapadék, sár se nehezítette a munkát. Száraz viszonyok között a hideg is elviselhetőbb – mondta a fiatalember. 

Farkas László, az Egri Borvidék Hegyközség Tanácsának elnöke a Hírlap kérdésére elmondta, hogy jó ütemben haladnak a gazdák a metszéssel a borvidéken. Ennek következtében az ültetvények 60–70 százalékán végezhették már el ezt a munkát. Elég jó időt fogtak ki, ugyanakkor a csapadékhiány visszaüthet, a növény szempontjából kívánatos lenne a hó vagy az eső. 

– Célszerű megkezdeni a metszést, főként a nagyobb területen gazdálkodóknak, amint lehet, vagyis a levélzet lehullása után. Bár legjobb lenne márciusban végezni ezt a munkát, csakhogy ilyen szűk időintervallumban nem lehetne a végére érni. Vannak ugyan már gépesítési próbálkozások, de az emberi kéz e műveletből nem iktatható ki teljesen – mondta a szakember. 

Tájékoztatása szerint a metszés elsősorban a termés szabályozását szolgálja. A meghagyott vesszők kiválasztása a dolgozó feladata. A munka könnyen megtanulható, ezért nem kell hozzá speciális szakképzettség, és így lehet rá napszámosokat fogadni. A kisebb területet bíró termelők közül többen családi kötelékben végzik a munkát, míg a nagyobb birtokokon már szükség van a fogadott munkaerőre. Vannak összeszokott csapatok is, melyek együtt járnak napszámba, illetve ebben az időszakban az építőiparból is szabadul fel munkaerő, így a szőlőben most nincsen munkáskézben hiány. 

A hegyközségi tanács elnöke elmondta, a körülményektől is függően napi kilenc-tizenegyezer forintba kerülhet egy alkalmi munkás a gazdának. Ebbe beletartozik a megfizetendő járadék és a napszámos utaztatása is. A szőlőtermelők többsége a már bevált csapatával dolgozik. 

Az Andornaktályán élő, neve mellőzését kérő szőlősgazda szerint az olyan kisebb területet művelőknek, mint ő is, feladja a leckét, hogy a szőlő felvásárlási ára évek óta nem nő, de a ráfordítás költségei megugrottak. – Addig éri meg úgy, ahogy művelni a szőlőt, amíg a tágabb család bevonásával, napszámosoknak kifizetett pénz nélkül képesek vagyunk elvégezni a munkákat. Most a metszéssel „bíbelődünk” öten-hatan, és még győzzük – mondta a gazda.