Legyen differenciált, a jövő céljait figyelembe vevő támogatás a vállalkozásoknak!

A kis- és középvállalkozások, illetve a multinacionális vállalatok állami és európai uniós támogatásának szükségességéről rendezett beszélgetéssorozatot a független agytröszt Egyensúly Intézet, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége. Egerben is meghallgatták a környékbeli vállalkozók tapasztalatait, amelyek alapján szakmapolitikai javaslatot dolgoznak ki.

Bányainé Micski Marianna, a VOSZ Heves Vármegyei Szervezetének elnöke köszöntője után arról beszélt, hogy azok a vállalkozók lehetnek sikeresek, maradhatnak életben, amelyek jól alkalmazkodnak. Erre a képességükre az elmúlt két-három évben nagy szükségük volt és ezután is lesz. Szerinte 2023 a reménykedés éve lesz. Minczér Gábor, Eger alpolgármester kifejtette, az önkormányzat aggódik a vállalkozókért, a rezsiválság betetőzte az elmúlt évek nehézségeit. Igyekeznek senkit sem elküldeni, aki hozzájuk fordul, de az önkormányzat sincs jó helyzetben, ráadásul a cégek adóbefizetésire építi költségvetését.

Dr. Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet üzleti kapcsolatokért felelős igazgatója előbb ismertette a szervezet munkáját, kiemelve, hogy az elmúlt években tizenkét szakmapolitikai javaslatcsomagot dolgoztak ki az oktatástól az egészségügyön át a klímaváltozásig. A jelen konzultációs sorozaton 250 hazai vállalkozástól gyűjtenek be tapasztalatokat, majd tízéves távlatban fogalmazzák meg javaslataikat a döntéshozóknak. Beszámolt arról, hogy szeptemberben meglehetősen pontosan becsülték meg a múlt év egészére vonatkozó inflációt. Előrejelzésük szerint idén 17-18 százalékos lehet a pénzromlás üteme, a 3,5 százalékos munkanélküliségi ráta viszont nem fog drámaian nőni, mivel továbbra is munkaerőhiány van. A magyar gazdaság idén stagnálhat.

Dr. Kozák Ákos előadását követően fölmérték a jelenlévő vállalkozók véleményét a hazai gazdaság-fejlesztési támogatások szerepéről, s meglehetősen kritikus kép rajzolódott ki. A többség szerint inkább a hazai cégeket kellene támogatni, anélkül többen nem is fejlesztenének. A multiknak adott pénz a többség szerint nem javítja az ország versenyképességét.

Kincsek átka – Javaslatok az állami és uniós támogatási források magyarországi rendszerének hatékonyabbá tételéhez címmel Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója tartott előadást. Elmondta, az igazán izmos gazdaság jellemzője, hogy vannak hazai tulajdonú, nemzetközi piacon is versenyképes cégek. Magyarország e tekintetben a régióhoz képest is lemaradásban van. Az ország GDP-arányosan jelentős, 2,4 százaléknyi állami támogatást ad a gazdaságnak, ami az uniós átlag duplája és a legtöbb a közösségben. Egyedi támogatásokkal 2020-ban 200 milliárd forintot, uniós forrásból, kamattámogatással, adókedvezményekkel 1750 milliárdot juttattak a cégeknek. Az adórendszerekben a környező országokhoz képest kis eltérések vannak, a társasági adóbevételnek viszont a negyedét osztják el újra. Az egyedi támogatásból a Pénzügyminisztérium a hazai tulajdonú nagyvállalatokat, a Külgazdasági és Külügyminisztérium főként a nemzetközi multikat támogatta. A multiplikátor hatás az előbbieknél volt valamivel magasabb. A pénzt főként a feldolgozóipar kapta, illetve a rezsicsökkentés égisze alatt a közművekbe ment támogatás. Filippov szerint az 1990-es évektől minden kormányzat a külföldi cégektől remélte, hogy húzzák magukkal a magyar cégeket, új munka- és adófizetési kultúrát hoznak. A számok alapján a várakozások nem teljesültek, a hazai kis- és középvállalkozások termelékenysége kis mértékben emelkedett 2015 és 2020 között, a multik 60 százalékát érte el.

Az esemény fórum részében a cégvezetők beszámoltak a tavalyi eredményükről és idei várakozásukról. Az építőiparban visszaesést várnak, a vendéglátás sem számít jó évre, a gépgyártók szerint a termelő vállalatok ki fogják zsigerelni a meglévő eszközeiket, a napelemeseknek ebben az évben még lesz munkájuk. Sokak eltérően reménykednek a forint és az euró árfolyamában, a turizmusban pedig már 2024-re is árat kellene adni, de nagy a bizonytalanság. A cégvezetők negatívumként emelték ki a jogbizonytalanságot, illetve több szektorban az irányított megrendeléseket, valamint azt, hogy a pályázatok beadása és a pénz megítélése között sok idő telik el, a beruházások közben nagyon megdrágulnak.

Felmérték, ki kapott támogatást és mire fordította. Volt, aki szolgáltatást vásárolt, más ingatlant fejlesztett, gépeket szerzett be, napelemet szerelt föl. A támogatások szükségességét vegyesen ítélték meg. Sokan a túlélésbe ruháznak be a kutatás-fejlesztés helyett. Szektorfüggően van szükség visszatérítendő, vagy vissza nem térítendő támogatásokra. Nem tartják jónak az ingyen pénzt, több cég tulajdonosai a kapott támogatást osztalékként ki is veszik. Vannak pályázatfüggő vállalkozások, akik mókuskerékbe kerülnek és nem is termelnek hasznot. A támogatás nélkül fejlesztők lassan haladnak, optimalizálnak, de nagyra nem tudnak nőni. A cégvezetők szerint támogatásra akkor van szükség, ha azzal szintet is lép a vállalkozás. A résztvevők szerint inkább a magyar tulajdonú cégeknek van szükségük ösztönzőkre. Ugyanakkor a kormánynak könnyebb tárgyalnia néhány nagyvállalattal, amelyek tízezer embernek adnak munkát, mint nagyon sok kicsivel. A cégvezetők szerint inkább a környezetet, a beszállítókat kellene támogatni, mert ha ezek megfelelőek, külön pénz nélkül is ide települnek külföldi nagy cégek.