A bíró összeszedette a gyilkossági ügy hajléktalan tanúit a parkból

Az elmúlt évezred utolsó éveiben kezdhette meg kollégánk a tárgyalótermi tudósításait olyan hírlapos újságíró-szerkesztők mellett, mint dr. Szalay Zoltán, vagy Stanga István. Akkoriban még felújításra várt a Törvényház épülete, s azok a tárgyalások, amelyek cikket "érdemeltek" többnyire az első emeleti 19-es, kopottas bútorzatú tárgyalóteremben folytak. De előfordult, hogy – a vádlottak nagy száma – miatt az úgynevezett esküdtszéki termet vette igénybe a büntetőtanács.

Igen, tanács, mert az ezredfordulón, s még utána sokáig az elsőfokon eljáró Heves Megyei Bíróság két ülnökből és a tanácsvezető bíróból állt. Az ítélethozatalkor ők tanácskoztak, illetve szavaztak, s bármilyen furcsa az ülnökök elvileg leszavazhatták a bírót. Persze az ítélet kihirdetésekor, s később sem derülhetett ki soha, hogy történt-e olyan a tanácskozásukon, amiben egyedül maradt volna a bíró az ülnökökkel szemben.

Az életellenes ügyek zömét egy olyan – munkájában igen csak akkurátus – bíró tárgyalta, aki külön megkérte a sajtó munkatársait, hogy a neve ne szerepeljen a tudósításokban. Ezt a kérését azzal indokolta, hogy kiskorú gyermeke van, s nem szeretné ha bármilyen módon hátránya származna apja foglalkozásából. Ezt a kérését, noha gyermeke "többszörösen" felnőttkorú már, ma is tiszteletben tartjuk.

Volt azonban egy olyan büntetőper, amely megnyitásakor mind a tanácsvezető bíró, mind pedig a vádat képviselő ügyész, jelesül dr. Konkoly-Thege László, a Heves Vármegyei Főügyészség jelenlegi sajtószóvivője megosztotta születésének az évét a tárgyalás résztvevőivel és a hallgatósággal. Történt ez a sortűzper kezdetekor, amikor is mindketten jelezték, hogy az 1956-os forradalom idején ők még nem is éltek, s nem lehet személyes elfogultságot feltételezni róluk az eljárás során.

Ami pedig a bírót minősítő munkájában akkurátos jelzőt illeti: erre is az egyik legjobb példa az a bizonyos sortűzper. A tanácsvezető bíró járta a levéltárat felkutatott fellelhető iratokat, korabeli fotókat, s még a megyei napilaptól is bekérette azt a fotót, amit az újság illusztrációként közölt a Széchenyi utca azon szakaszáról, amelyen a későbbi Ady Endre kollégium épülete és az előtte lévő kőkerítés – ma a sortűz áldozatainak az emléktáblája áll rajta – volt látható. Maga az ítélet közel nyolcvan oldalas indoklása pedig elment volna az akkor még létező kandidátusi disszertációnak.

Ennek az ügynek a tárgyalássorozata során fordult elő az is, hogy az ügy iránt erősen érdeklődő Szíki Károly az egyik ülés alkalmával engedély nélkül hangfelvételt készített. Ezt a tanácsvezető bíró, miután a tudomására jutott az illegális hangrögzítés, igencsak nehezményezte és kitiltotta a Szíkit a további tárgyalásokról.

De van egy másik példánk is a bíró rendkívüli akkurátusságára. Történt, hogy az egri, Nagy József utcai lakásában meggyilkolt G. Zsuzsanna ügyét tárgyalta a büntetőtanács. Az áldozatról tudni lehetett, hogy olykor pénzért nyújtott szexuális szolgáltatásokat. Sokféle ember megfordult a lakásában, olyanok is, akik az utcán éltek. Volt is a tanúk között néhány hajléktalanná lett vendége, ám ketten közülük nem jelentek meg a tárgyaláson a szabályszerű idézés ellenére sem. A bíró úr látta is őket munkába jövet a buszpályaudvar közelében egy padon ücsörögni. Nem volt rest: szólt a teremőröknek, hogy menjenek ki értük és szedjék össze őket.

Ennek a gyilkossági pernek több szokatlan eleme is volt. Például az, hogy a bíró igen erős kritikával illette a nyomozó hatóság munkáját. Minden jel szerint joggal, mert ahhoz, hogy bizonyítottság hiányában fel kellett menteni a vádlottat, az is hozzájárult, hogy a holttest felfedezését követően adatgyűjtést végző rendőröknél nem volt írószerszám és papír, így a tanúk csak két hónappal később – rendőrsági idézést követően – mondták el az általuk látottakat úgy, hogy azt rögzítette is a hatóság. 

Márpedig három, a sértett lakására néző társasházi folyosón beszélgető nő is látta, hogy G. Zsuzsanna az esti órákban beengedett egy vendéget, de már nem emlékeztek arra, hogy kedden este volt-e ez, vagy hétfőn. Amennyiben kedden, akkor akár ő is lehetett a gyilkos. Ez olyan bizonytalanságot jelentett, ami miatt a kedden délutántól már más ok miatt – rablási kísérleten kapták a vasútállomáson kedden délelőtt – a füzesabonyi rendőrségi fogdában lévő vádlott nem lehetett az elkövető, hiszen a pár nappal később, pénteken délelőtt holtan talált nő kedden este még élt.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)