A világ legfinomabb rétesét még most is a kezükkel nyújtják

– Már a liszt meg a cukor sem a régi – panaszolja a rétesbolt tulajdonosa, Püspöki Ferencné. – Valamikor közvetlenül a selypi gyárból szállítottunk. A vajat meg a tejszínt pedig a jászberényi fuvarral hozták. Finom rétes nincs minőségi alapanyagok nélkül. Kérdezgetik tőlem a háziasszonyok, hogy miért kemény, miért szárad ki a piskótájuk. Azt válaszolom, hogy a mostani alapanyagokból nem készülhet könnyű tészta.

Persze, azzal kell főzni (pontosabban, esetükben sütni), ami van. Az igényesség márpedig kötelez: Püspöki Ferencnéék a rendelkezésre ­álló alapanyagból is megpróbálják kihozni a legtöbbet, ami kihoz­ható. És ez nem kevés: az ínyencek – így fotóriporter kollégánk – szerint is ők készítik a világ legjobb rétesét.

Ildikó asszony szavára adni lehet: negyven éve tanulta ki a cukrászmesterséget. A régi Zöldfa vendéglő fogalom volt az újhatvaniak és az átutazók körében. Nos, neki még megadatott, hogy a nagyoktól – ­Szántó Józseftől, Vatinétól, Molnárnétól – leshesse el a titkos szakmai fogásokat.

Lassan huszonöt éve, hogy megvásárolták a Hunyadi téri piac melletti egyik házat. Átalakították, hogy abban működtessék rétesboltjukat. Püspöki Ferencné férje három éve elhunyt, de a szintén cukrász lánya, Anita nagy segítségére van, sőt, a fontosabb ünnepek alkalmával informatikus fia, Robi is besegít. A kezdetektől szoros együttműködésben dolgozik velük Edit asszony, aki nemcsak a kiszolgálópultnál áll helyt, hanem hátul, a réteshúzásnál is.

– Hajnali 4-kor kezdünk dagasztani, hogy a 6 órai nyitásra elkészüljön a rétes – ­mondja fel korai menetrendjüket Ildikó­ asszony. – A gyúrt cipókat az asztalra terített abroszra rakjuk, és elkezdjük a rétesek húzását, úgy, ahogy a nagyanyánktól láttuk. Vagyis óvatosan. Majd ugyanígy a feltekerést, hogy egyforma vastagok legyenek a szálak. Fával együtt felhelyezzük a lemezre, azután pedig már következhet a sütés – sorolja aprólékosan.

Alig-alig gépesítették a technológiát, szinte mindent kézzel csinálnak. Természetes alapanyagokkal dolgoznak, tojásport nem használnak, csakis friss tojást. Adalékról és színezékről hallani sem akarnak.

Nincs hát csodálkozni való azon, hogy Kerekharaszton és Galgahévízen át Bagig rendelik meg a réteseiket falunapra vagy egyszerűen a ­családi asztalra. Sőt, időnként még Németországból­ is betoppan az ajtajukon egy állatorvos, aki azt mondja: „Itt van a legjobb magyar rétes.”

Akad a talpalatnyi fogadótérben néhány asztalka és szék. Azok mellett más finomságokat is megkóstolhat az alkalmi vendég, nem csak rétest. Például somlóit, pozsonyi kiflit, bejgliket, franciakrémest, tortákat és pogácsákat. Kísérőnek hörpinthet üdítőt vagy kávét. Fagyi viszont már nincsen.