Nem csak szereti, készíti is a szépet a visontai Lévay Mária

Otthonában látogattuk meg az egykor kirakatrendezőként és dekoratőrként is dolgozó Lévay Máriát. A dolgozószobája egy kicsiny helyiség, amelynek egyik oldala mindössze egyetlen ablak. Azt mondja, a természetes fényben lehet a legjobban dolgozni, de mostanában inkább csak a délelőtti napfényt használja ki.

– Sokat romlott a szemem és hamarabb elfáradok, nem ülök már hosszú órákon át a gyöngyök felett, muszáj kicsit mozogni, mert mottóm lett e mondat: „Mozdulj, hogy alkothass!” – magyarázza Mária.

Az asztalon több színben és formában elkészített nyakláncok, karkötők, gyűrűk és fülbevalók sorakoznak. A laikus szemének is feltűnik, hogy egy-egy darab elkészítése óriási precizitást, türelmet és sok-sok munkaórát igényel.

– A színek terén jóval tudatosabb lettem, mint korábban, igaz akkoriban sem a módszerről, sem a gyöngyökről nem tudtam sokat – avat be a kezdetekbe.

– Jövőre lesz húsz éve, hogy először megláttam és kipróbáltam a gyöngyfűzést. A Mátra Művelődési Központban gyerekeknek tartottak kézműves-foglalkozást, ott találkoztam először ezzel a technikával. Mivel akkoriban kevesebb lehetőség volt tájékozódni a témában és Magyarországon még csak könyv sem volt fellelhető a gyöngyfűzésről, egy Amerikában élő kedves barátomtól kértem segítséget, és kaptam is egy újságot, amelyet aztán meg is rendeltem. Persze angolul nem beszéltem, a lányom segített a fordításban, így tanultam meg a különböző módszereket – ecseteli az alkotó. Hozzá­teszi, ma már sokkal tudatosabban dolgozik.

– Semmit sem másolok, csak elkezdem a nyakláncot és hagyom, hogy a kezeim között formálódjon. Van, hogy visszabontok egy részt és előfordul az is, hogy a gyöngy színét cserélem le. A hosszú, úgynevezett szalma gyöngyöket másfél éve használom intenzíven az ékszereimben, amelyektől még különlegesebbek lesznek és a japán gyöngyöket részesítem előnyben. Kitalálok saját formavilágot és színeket rendelek hozzá – magyarázza, majd úgy folytatja, az alkotói munka számára lelki feltöltődés.

– Egész életemben igyekeztem alkotni és nagyon szeretem a szépet, talán édesapámtól örököltem, – aki református lelkész volt – azt is, hogy mindezt értékeljem és másoknak is átadjam.

Az alkotás öröme a mai napig tart

Lévay Máriát mindig is vonzotta a művészet, Kolozsváron végezte az iskolát, ott is éltek, majd a kilencvenes évek elején költöztek férjével ­Magyarországra, Gyöngyösre, majd később Visontán vertek gyökeret. Mivel szakmájában nem tudott elhelyezkedni a városban, csaknem egy évtizeden át műszaki rajzokat készített, de a gyöngyfűzés öröme mai napig tart.

– Alkalmi ékszereket készítek szívesen és volt már több kiállításom itthon és határon túl is. Ezenkívül különböző kézműves pályázatokon is indulok az alkotásaimmal. A húsz év termését most meg szeretném osztani mindazokkal, akik értékelik az egyedit és a különlegeset. A marketinget tanulom éppen, és van már egy közösségi oldalam is.