Pásztor Istvánnak választott falujában a közösség az élete

– Kezdjük a gyökerekkel: milyen emlékek kötik a szülői házhoz, a gyerekkorhoz?

– Füzesabonyban születtem nagy családba, hiszen hatan voltunk testvérek. Ott jártam általános iskolába és gimnáziumba is. Amíg él, ezeket az éveket nem feledi az ember. Én is szeretettel emlékezem vissza osztálytársaimra, barátaimra. Volt tanáraimnak is, akik közül sajnos már többen nem élnek, köszönöm, amit tőlük kaptam. Hosszú évekig nem tudtam elképzelni, hogy más településen éljek. Ez 1982-ig tartott, amikor is a második véletlenszerű találkozás után utam a feleségemmel Mezőtárkányig vezetett. Azóta is itt élünk, itt alapítottunk családot.

– Nehezen ment annak idején a beilleszkedés?

– Mint falusi embernek, nem volt nehéz megszokni, hogy másik faluban lakom. A szomszédaink, utcabeliek, ismerőseink közvetlen emberek voltak, könnyű volt a jó kapcsolat kialakítása, továbbépítése. Szoktam mondani, hogy egy faluban kell lenni három-négy olyan családnak, barátnak, akikhez ha baj van, éjszakai is bekopogtathatsz. Itt hamar meg lettek ezek a barátok. Fokozatosan lettem tárkányi, hiszen a munkahelyeim Füzesabonyhoz és Egerhez kötöttek. A feleségem a helyi iskolában tanított, eleinte neki segédkeztem szervezésben és olyan területeken, ahol tudtam. Ez, ha lassan is, de folyamatosan kibővült újabb feladatokkal, amiket szívesen vállaltam.

– Alpolgármesterként dolgozik. Ez azt is jelenti, hogy alaposan kiveszi a részét a köz életéből. Hogyan kezdődött az önkormányzati munka?

– Az 1990-es évek végén indultam képviselőjelöltként a helyi választásokon. Az első sikertelen kísérletet követően már 15 évet képviselőként tevékenykedtem, több mint négy éve alpolgármestere is vagyok a településnek. Ez nagy megtiszteltetés számomra. Szívesen segítek, szeretem ötleteimmel és tiszteletdíjamból anyagilag is támogatni a falu rendezvényeit. Így indult el már tizenegy éve a tavaszt köszöntő templomi hangverseny. A másik ilyen javaslatom a falu karácsonya volt. Szívügyemnek tekintettem azt is, hogy a község szélén fekvő és elhanyagolt zsidó temető megfelelő állapotba kerüljön.

– Legutóbbi személyes találkozásunk egyikén épp a focicsapat bajnoki címét ünnepelték...

– Örülök, hogy hosszú évtizedek után újraéledt a labdarúgás községünkben. Amennyire a lehetőségeim engedik, nekik is szívesen segítek, támogatom őket. Mint szurkoló is büszke vagyok a 2018-as bajnoki aranyukra.

– Pásztor Istvánt gyakran látni főzőkanállal különféle rendezvényeken. Ennyire szeret főzni?

– Igen. Már több mint tíz éve szűk, de lelkes csapatommal örömmel járunk versenyekre főzni, meghívásoknak eleget téve. Két alkalommal Budapesten, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer Kiállítás keretében mutathattuk meg magunkat és persze Mezőtárkányt. Már jelezték, hogy idén is várnak minket. De főzhettünk és jó hírünket vihettük tovább a Duna Televízió Ízőrzők című műsorában is.

Az alpolgármester további tervei

Különleges hobbim nincs – közli Pásztor István. – Nem gyűjtök bélyeget, nem horgászom, nem is vadászom. Üres óráimban leginkább azon gondolkodom, hogy mit, miként tehetnénk jobbá a falu életében, miben lehetne a község lakosainak előrejutását segíteni. Már várjuk nagy izgalommal a második unokánkat a Füzesabonyban lakó lányunktól és családjától. Szerencsére nem élünk messze egymástól – Eger, Egerszalók, Füzesabony –, így, ha személyesen nem is találkozunk naponta, de jó tudni, hogy számíthatunk egymásra. A tervekről azt szoktam mondani, hogy ebben a korban már tartós tejet sem veszünk. Ettől függetlenül még sok évig szeretnék egészségesen a családomért, a községünk lakosaiért dolgozni, folytatni a megkezdett, általam megálmodott programok szervezését.