Zenetörténeti előadásokon tanulhat az egri közönség a műfaj nagyjairól

– A nyilvánosan meghirdetett előadások korántsem rendhagyóak: minden héten tartunk elméleti órákat, melyeken azok a tanulók vesznek részt, akik négy év elteltével a kötelező szolfézs tárgy elhagyása mellett döntenek. Helyette választhatnak az elméleti tárgyak közül – magyarázza Okos Tibor, a zenetörténeti órák egyik előadója. – Az ötlet, hogy előadásként meghirdessünk ezek közül néhány alkalmat, Gulyás László igazgató fejéből pattant ki. Természetesen azokat a témákat szánjuk a nyilvánosságnak, melyek valószínűleg nagyobb érdeklődésre tartanak számot.

Időtlen muzsika

– Nem csak a klasszikus műfajban, a könnyűzenében is megszülettek már azok a legendák, amelyek a zenetörténet elévülhetetlen részét képezik – fejti ki Okos Tibor. – Úgy veszem észre, némely klasszikus zenész alábecsüli ezt a műfajt, pedig a könnyűzenében is születnek olyan darabok, amik annyira nehezek, hogy nagyon jó képességeket igényel a lejátszásuk. Azért is választottam az előadásaim tárgyául a könnyűzenét, mert fontosnak tartom, hogy minél többen betekintést nyerjenek a kulisszái mögé, a bluestól, jazztől kezdve a ma is működő legendás rockbandákig.

A február 20-án megtartott nyílt órán a nyolc–tíz diák mellett több mint hatvan „külsős” érdeklődő vett részt. – Volt, aki családostul, gyerekkel érkezett, és egész időseket is láttam a közönség soraiban – mondja Okos Tibor. – A Queen a hatvanöt–hetven évesek számára akkor az elérhetetlen zenét jelentette; a lemezforgalmazás még nem indult be Magyarországon, és a rádióban sem nagyon lehetett hallani, csupán a hosszú ideig tiltott Szabad Európa hullámhosszán. Az ötven–hatvan év közöttiek számára viszont már a fiatalságot jelentette – mondja, hozzátéve: zenéjük időtlenségét jelzi az is, hogy a közönség soraiban ülő tízéves gyerkőc is tetszését fejezte ki az előadást követően.

Nincs, aki átverekedje

Alapfokú zeneiskolai keretek közt nincs ma Magyarországon könnyűzenei oktatás; erről is kérdeztük Okos Tibort.

– A klasszikus zenének több száz évre visszatekintő oktatási múltja van, ezzel szemben a könnyűzene épphogy elismert, fiatal műfajnak számít; talán ez az oka, hogy az alapfokú zeneiskolákban egyelőre sehol sem tanítják – fejti ki. – Ezt a műfajt mindenki otthon, autodidakta módon tanulta ki, és mivel születtek nagyon jó muzsikusok, az ragadt a köztudatba, hogy nincs is szükség az intézményes oktatásra. Ez viszont nem igaz; sokkal könnyebb úgy tanulni, hogy van, aki megmutatja azt, amire magunktól lehet, hogy rá se jönnénk – szögezi le.

Hozzáteszi: a most már harminc évre visszatekintő népzenei oktatás is szinte újdonság a zeneiskolák falai közt, holott több ezer éves referenciával bír. – Ez a módszer nagyon egyszerű, és minden falusi zenész ismeri: megmutatom, így csináld. Ez a könnyűzenére is igaz, és talán ezt kéne ellopni és intézményesíteni, de valószínűleg még nem volt, aki ezt átküzdötte volna az oktatási rendszeren – véli Okos Tibor. Véleménye szerint azonban mégse a műfaj a lényeg: aki gitározni szeretne, előbb tanulja ki a hangszer csínját-bínját, s utána eldöntheti, melyik műfajban szeretne mozogni.

Jövőre talán ugyanitt

Az iskola nagytermében a zenetörténet verbális csemegéi mellett korabeli videófelvételek és nagy méretű hangrendszer biztosít maradandó élményt a résztvevőknek. A következő alkalommal, március 20-án fél héttől a Deep Purple, azt követően, április 10-én pedig a Pink Floyd zenekar munkássága kerül terítékre. Ha pedig továbbra is ekkora érdeklődés kíséri a programsorozatot, a következő tanévben ismét számítani lehet megtartására.