Nem árt az óvatosság, akár galócát is rejthet a kosarunk

Az időjárás kedvez a gombászoknak, akik szeretik titokban tartani kedvelt lelőhelyeiket. Eső helyett már a napsütést és a meleg éjszakákat várják a nagyobb zsákmány reményében. Panaszra nem lehet okuk az erdőjáróknak, idén sokkal több erdei gombát lelnek, mint tavaly ilyenkor. A fajok közül a legkedveltebb a vargánya, amely már beszerezhető a gyöngyösi piacon, ott kilogrammonként kétezer forint körül mozog az ár, de Egerben többet kérnek érte. A gombaszakértők arra figyelmeztetnek, hogy a családi asztalra csak bevizsgált áru kerüljön!

Négy standon is szebbnél szebb erdei gombák sorakoznak a mátraaljai város piacán. Vargánya mellett szegfűgomba is akad, és a sárga szepe, vagy sok helyen peszegombaként ismert faj is kapható itt. Mind bevizsgált, ugyanis másként nem is lehetne árusítani, mondja Erős Marianna gombaszakértő.

Hozzáteszi, a csapadékos, meleg, párás időjárás kedvez a gombáknak. A tavalyi aszályos hónapok után idén jobb a helyzet. Ám arra felhívja a figyelmet: senki se tegye a családi asztalra a saját maga által gyűjtött gombát, mielőtt ki nem kéri szakértő segítségét.

– Tavaly előfordult, hogy találtam a behozottak között gyilkos galócát is, s az egész kosár tartalma ment a kukába. Sokan összetévesztik az ehető őzlábgombát a párduc galócával, az ízletes rókagombát a világító tölcsérgombával. Az elmúlt pár hétben többen járják az erdőt ehető fajok után kutatva. A túrázók is behozták olykor átvizsgálni az útközben talált zsákmányt. A tartós meleg híján most még szinte címre, azaz biztos lelőhelyre kell menni a gombáért, s korán kell elindulni – árulja el Erős Marianna, aki a gyöngyösi piacon ellenőrzi a begyűjtött árut.

– Már nem kellene eső, inkább több napsütés és melegebb éjszaka – állítja Rácz Jenő, aki 1700 forintért kínálja a friss vargányát. A többi árusnál is hasonló az ár. Ezerötszáz és kétezer forint között válogathatnak a vásárlók. – Ez nyugdíj-kiegészítés számomra. Hatvanöt éves vagyok, ötvenöt éve szedem a gombát. A legfontosabb tudnivaló, hogy a gombászáshoz helyismeret kell – mondja Rácz úr. A lelőhelyét senki sem árulja el szívesen, de megtudom, Gyöngyösoroszi környékén, Károlytárónál nőttek az egészséges példányok.

Vannak vevők bőven, gyorsan el is kapkodják Ráczék standjánál a hajnalban szedett erdei gombát. A piacon vásárol Bordák József is, elmondása szerint korábban gyakran járta az erdőt, ám egészsége miatt már nem teszi. – A kalapját sóval, borssal lesütöm, a tönkökből meg pörköltet készítek – mondja.

Pörkölt készül majd Zomboriéknál is. A család nagyon szereti a gombás ételeket, korábban sokat gyűjtöttek, ma inkább piacra járnak. – Ha többet veszek, talán még engednek is az árból – néz fel az árusra reménykedve Zombori Béláné, miközben kiválogatja a legszebbeket.

Szemben is hasonlóan szép, friss erdei árut árulnak. Szól is a kofa: „Kaszálni nem lehet a gombát, sokat kell járni érte az erdőt, de vegyen egy kilót, mert nagyon ízletes!”