A petőfibányai sportélet egy lépéssel közelebb került a dicsőséges múlthoz

A rendszerváltozás körüli időszakot nemcsak a település, hanem a sportélet is nehezen vészelte át. Bár utóbbit illetően is történtek próbálkozások a hajdani állapotok egy részének az átmentésére, ezek nem mindig jártak sikerrel, sőt… Évtizedek teltek el, mígnem végre megmozdult valami, aminek köszönhetően legalább az esély megnyílt, hogy ha a régi dicsőség belátható időn belül nem tér is vissza, megmentsék, ami még megmenthető. Ehhez a tavaly ősszel megalakult képviselő-testület minden tőle telhető támogatást biztosít. Ezekről beszélgettünk Szluka Norbert alpolgármesterrel és Dósa Johannával, a Petőfibányai Bányász Sportkör elnökével.

Dósa Johanna tíz esztendeje áll az egyesület élén. Maga is elismeri, hogy nincs könnyű dolga, hiszen – mint ­mondja – amíg régebben minden gyerek focista vagy ökölvívó akart lenni, addig manapság az informatika világa magával ragadja őket, s egyre kevesebb időt töltenek mozgással. Ha mégis, akkor főként a különböző szabadidősportokat választják a régebbi modell, vagyis a szervezett, egyesületi forma helyett. Jelenleg két, a településen klasszikusnak mondható ökölvívó- és labdarúgó-szakosztállyal működnek, amelyek szakvezetői, Galambos Ferenc és Parádi János, valamint Szekeres Norbert igyekeznek a maximumot kihozni tanítványaikból.

Az említettekhez hasonlóan az elnök már-már missziót teljesít, amikor igyekszik megteremteni a feltételeket, s minél több fiatalnak megtanítani, hogy a sport milyen fontos az egészség megőrzésében, illetve mekkora közösségépítő ereje lehet. Éppen ezért az edzések mellett több alkalommal szerveztek sport- és egészségnapot, ahol a fiatalok megismerkedhettek a többi hagyományos sportággal. Az érdeklődők ezeken kívül játékos családi vetélkedőkön, kerékpáros­versenyeken, babakocsis sétán, jóga- és zumbafoglalkozásokon vehettek részt, a programokat pedig egészségügyi szűrés, masszázs és különböző termékbemutatók is színesítették.

– Lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk kihasználni a pályázati lehetőségeket, s ennek eredményeként szépen gyarapodott az eszközállományunk – mondta Dósa Johanna. – A sportfelszerelések mellett vásárolhattunk fűnyíró traktort, kispadokat, kapukat is.

A legnagyobb beruházásuk nemrég valósult meg: végre befejeződött az öltöző épületének teljes szigetelése, a nyílászárók és a párkányok cseréjére, továbbá a bádogozás. A beruházás 12 millió forintba került, melyhez négymillióval járult hozzá az önkormányzat. A legközelebbi tervek között pedig a fedett lelátó tetőcseréje és az öltözők bútorzatának a kiváltása szerepel. Ha az említettek megvalósulnak, egy lépéssel ismét közelebb kerülhetnek a dicső múltjukhoz.

Amikor virágzott minden virág

Akik ismerték az 1960-as, 70-es évek helyi sportéletét, ma is felsőfokú jelzőkkel emlegetik. Az akkor még Lőrinci részeként fennálló, de jelentős önállósággal működő bányászközösség olyan teljesítménnyel büszkélkedhetett, amely a megyehatáron túl is elismerést vívott ki magának. A zászlóshajó akkoriban az ökölvívás volt. Szinte minden fiúgyerek bokszoló szeretett volna lenni, látva Bérczes József edző tanítványainak, mindenekelőtt Tari Gábornak és Juhász Lászlónak az eredményeit, akik országos bajnoki címig vitték. Népszerűségben nem marat el ettől a labdarúgás sem; előfordult, hogy a Rákosi Gyula által dirigált ifiválogatott – soraiban a helyi tehetséggel, Huszár Gyulával – itt tartotta edzőtáborát. Mindezekhez olyan infrastrukturális háttér kellett, amely a legmagasabb szintű feltételeket biztosította. A bánya jóvoltából adottak is voltak a körülmények: a pálya, a sportcsarnok és a kiszolgálólétesítmények, valamint a felszerelés ideális feltételeket biztosított a sportolók számára.