Bonsai-ok csodájára jártak Egerben: sose találod ki, mennyi féle van belőle!

Másodjára is megrendezték az Egri Bonsai Show-t. Az eseménynek vasárnap délután az egyik belvárosi cukrászda terasza adott otthont: sokféle fát és egyéb növényt is megtekinthettek az érdeklődők. A délután folyamán három kiállító is bemutatta növényeit, velük beszélgettünk a bonsai fákról. A kiállítás rengeteg érdeklődőt vonzott, sokan álltak meg tenni egy sétát a bemutatott növények között.

Fülep Bogdán arról mesélt, hogyan és mikor indult ez a hobbi, ami ahogy ő fogalmaz: mára már szenvedéllyé vált. Elsőként azt ismertette, hogy pontosan mi a bonsai.

- A bonsai lapos tálban nevelt növényt jelent. Ennek értelmében rengeteg különböző faj létezik. Ami fontos, hogy legyen arányosak a levelek, az ágak és maga a törzs is. Jelenleg, ezen a kiállításon negyven növény található, huszonnyolc fajból. A kiállított példányok között találhatók őshonos magyar fafajták is, például szil- és vadalmafa. Mellettük még sok trópusi növény is látható – hívta fel rá a figyelmet.

Ezek után arról beszélt, hogy mióta foglalkozik bonsai fákkal illetve arról, hogy mit jelent ez az ő számára.

- Hét évvel ezelőtt indult, eleinte hobbiként. Egy barkácsáruházban láttam meg az első növényemet, ami nagyon megtetszett, de mint minden kezdet, ez is nehezen indult. Több növényem is elpusztult, azonban a kudarcok ellenére sem adtam fel. Felvettem a kapcsolatot több bonsaikertésszel is, akik szívesen segítettek. Így az utóbbi négy évben már gördülékenyen folyt a munka, ami mára már szenvedéllyé vált. Ez nekem terápia – mondta.

Bevallása szerint a mai rohanó világban a növények ápolása, metszése számára kikapcsolódás.

- Reggel és este fél-fél órát töltök locsolással, ilyenkor csak rájuk figyelek. Olyan ez, mint a motorozás vagy a hegymászás. Ilyenkor az ember nem gondolkodik máson, csak arra figyel, amit épp csinál. Nézni a fákat ahogy fejlődnek, levelet bontanak örömmel tölt el, pihentet – osztotta meg mosolyogva.

Arról is kérdeztük, hogy milyen igényei van egy bonsai-nak, milyen kihívások várnak arra, aki vásárol egyet.

- Nagyon sok különböző faj létezik, más-más szükségletekkel. Van olyan, ami szereti a napsütést, de olyan is, ami árnyékban érzi jól magát. Nekem jelenleg száz fám van. Amit általában el lehet mondani róluk, hogy elég vízigényes növények. Napi két-három locsolás kell nekik – magyarázta.

Az interjúban azt is említette, hogy Eger mellett Budapesten is mutatta már be növényeit, de oda csak a legszebbeket szokta vinni.

- Öt-hat fát szoktam bemutatni a fővárosban, mert az utazás megviselheti a növényeket – válaszolta.

Utunk Koska István asztalához vezetett, aki elmondta, hogy az ő története egy ajándékba kapott bonsai fával kezdődött.

- 2004-ben kaptam ajándékba először egyet, ami gyorsan meghalt, de ez nem szegte kedvem. Beszerezem további növényeket és a gondozásukhoz több szakkönyvet is. Sokuk pusztult, de idővel egyre több maradt életben. Gyakorlat teszi a mestert. Így mára már ötven olyan növény van a birtokomban, amit már el lehet vinni kiállításokra, de több száz olyan van, ami még fejlődésben vannak – mondta.

A növények gondozása, ahogy Fülep Bogdán esetében is, megnyugvást jelent.

- Egy nehéz nap után, miután hazaérek első utam a fákhoz vezet és gyönyörködöm bennük. Nézni őket segít elfelejteni az egész napos stresszt és feszültséget – vallotta.

Dr. Kovács Pál is ajándékba kapta az első bonsai-át, de az övé életben maradt.

- Az első bonsai-omat én is ajándékba kaptam, de az enyém életben maradt – kezdte nevetve. Eleinte nem különösebben érdekelt a dolog, aztán Koska Istvánnal, akivel mi már korábban ismertük egymást, másik nagy szenvedélyünknek, a síelésnek hódoltunk épp, mikor a felvonón elkezdtünk beszélgetni a fákról. Ezt követően, mint egy öngerjesztő folyamat, sokasodtak a fák – számolt be róla dr. Kovács Pál.

Beszámolójában arra is kitért, hogy egy kedves barátja egyenesen Japánból hozott neki egy könyvet a növények gondozásáról.

- A fa nem adja könnyen magát, kell vele küzdeni, drótozni metszeni – tette hozzá.

Kérdésünkre, miszerint van-e kedvence, nevetve azt felelte, hogy olyanok ezek, mint a szülőknek a gyerekek, nincs kedvenc.