Igazi kuriózumot kínál az egri Varázstorony

– Napjainkban az érdeklődők egy teljesen felszerelt, XVIII. századi csillagászati obszervatóriumot láthatnak, amely szinte azt a benyomást kelti, hogy az egykor élt csillagász épp most hagyta félbe észleléseit és a mai kor csillagásza folytatja azt a látogatók bevonásával. E szempontból az egri csillagászati múzeum, modern nevén a Varázstorony szinte páratlan a világon – csillantotta fel látogatásunk első percében az alkalom különlegességét Pongrácz Sándor, aki az elmúlt egy esztendőben sokat tett azért, hogy elérkezzen a pillanat: látogathatóvá, csillagászati bemutatókra alkalmassá tegye az ódon kupolát.

Megtudtuk tőle: a csillagásztorony építése 1765-ben kezdődött meg. Felidézte az egyetemépítő Eszterházy Károly püspök alakját, aki megértve a természettudományos kutatások előremutató jellegét és fontosságát, valamint már meglévő gyakorlatok hatását a tervezett egyetemében az asztronómia gyakorlati alkalmazásának megteremtését is célul tűzte ki. Ezzel együtt a kor egyik legfelszereltebb csillagvizsgálóját kívánta létrehozni, benne pedig a legjobb szakembereket foglalkoztatni. Korának legnagyobb európai asztronómusát a bécsi egyetemi obszervatórium világhírű magyar igazgatóját Hell Miksa csillagászt kérte fel, hogy felügyelje a kivitelezést és a műszerek beszerzését. A kivitelezési munkálatokban Fazola Henrik, a híres egri kovácsmester és fia Lénárd is közreműködött.

Az egyemeletes kis építmény tetejét a kupola zárja, ahol az ekvatoriális távcső kapott helyet. A megfigyeléseknek egy korszerűbb helyszínét jelentette a csillagászkupola, ahonnan a helyszín változtatása nélkül az épület legmagasabb pontján, 53 méter magasan, a forgatható kupola alól vizsgálódhattak. Az eredeti Gerl-féle tervek alapján megálmodott félgömb formájú kupola egyik felét a másik alá lehetett fordítani. Ez a megoldás azonban nem lett volna biztonságos, mert egy erősebb szélroham a külső köpenyrészt könnyen lerepíthette volna. Hell Miksa dolgozta ki a biztonságos, barokkra jellemző harang alakú csillagászati kupolát. A kupola vörösréz burkolata a híres egri vasműves, Fazola Lénárd műhelyében készült. A forgatható csillagászkupola harang alakú kupoláját 1779-ben helyezték fel, a csillagásztorony az építési munkálatai 1785-ben fejeződtek be.

Abban az időben a csillagászok a kupolát kézi erővel forgatták. A mai kor csillagászának nem kell fáradtságos fizikai munkával megtennie ezt, hiszen ez most már automatizálva van. Ekkoriban az angol és francia gyártmányú csillagászati műszereket ismerték el legjobbaknak. A kupola főműszere a parallaktikus lencsés távcső (Instrumentum Parallacticum), amely a korabeli Európa egyik vezető optikusának, Jeremiah Sisson londoni műhelyében készült. A műszer 167 centiméter hosszú csövének átmérője 9,2 centiméter. Főként égitestek közti kis szögtávolságok mérésére használták, amely mérés nagy pontosságát az okkulár végén található mikrométernek köszönheti. A kupola paraméterei eme távcső szakszerű és kényelmes használatához lett kialakítva. Az egri csillagvizsgáló létesítése és felszerelése idején a kor egyik legtökéletesebb ilyenfajta intézménye volt.

Csillagles az Egri csillagok városában

– A széles nagyközönség részére a csillagásztoronyban a hét minden derült napján tartunk távcsöves csillagászati bemutatót. Az esti órákban ez planetáriumi előadással is kiegészül – osztotta meg vendéglátónk – A programok pontos időpontja az égitestek láthatóságához van igazítva. A planetáriumi élőszavas előadást amennyiben az időjárás engedi, távcsöves megfigyelés követi a csillagvizsgáló távcsöveivel. Az Egri Spekula kupolája természetesen nem fűtött, ezért a megfigyeléseknél mindenkinek az évszaknak megfelelő öltözködést ajánljuk. A program során lehetőség van asztrofotózásra, kérdések felvetésére, továbbá csillagászunk kérésre távcsővásárlási tanácsokkal is szolgál. A program teljes időtartama 2–3 óra. A belépőjegyeket a Varázstorony jegypénztárában lehet megvásárolni elővételben, s az egyetem aulájából kísérettel jut fel a csoport a csillagvizsgálóba.