Mennyit vertem itt a vigyázzmenetet! – emlékek a gyöngyösi laktanyáról

Az ötvenes évei közepén járó Bikkes Ottó gépkocsivezetőként tizennyolc hónapot húzott le a fénykorát élő laktanyában, ahová 1984-ben hívták be sorkatonai szolgálatra. Bár az emlékek megszépülnek egy idő után, az máig élénken él benne, hogy akkoriban embert próbáló időszak volt az a másfél esztendő. Ez járhatott a fejében akkor is, amikor évtizedekkel később abban az autószervizben akadt dolga, amelyik az egykor szigorúan őrzött katonai létesítmények helyén létesített ipari parkban működő vállalkozások egyike volt.

– Mennyit, de mennyit vertem itt a vigyázzmenetet – torpant meg az egyik helyen, s arról kezdett mesélni a tizenéves fiának, hogy ez volt az úgynevezett alakuló tér, amely az egyebek mellett díszelgésre is szolgált.

– Akkor nem sokat értettem az egészből – vallja be most a felnőtté vált Bikkes Bence. – Bár később sok mindent hallottam otthon a katonai életről, de meg nem fordult a fejemben, hogy valaha is a helyőrség múltjával foglalkozzak. Erre végül is néhány éve a megszűnt alakulatok emlékére Kihalt laktanyák címmel létrehozott honlap adott ötletet. Egyik ismerősömmel arra gondoltunk, hogy az egykori gyöngyösi laktanya történetét is érdemes lenne felidézni..

És Bence belevágott…

– Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek a tagjaira már nem vonatkozott a kötelező sorkatonai szolgálat. S bár fegyveres biztonsági őrként dolgozom, meglehetősen hiányosak voltak a katonasággal kapcsolatos ismereteim. Szerencsére rátaláltam Kása István nyugalmazott ezredes úrra, akitől számos fontos adatot, érdekes információt kaptam – mondja az első segítőjéről, aki után másokkal is sikerült felvennie a kapcsolatot.

Katonaelődök a családfa ágain

A hadtörténet és a haditechnika iránt érdeklődő Bikkes Bence a családfát is kutatni kezdte. Ennek során az 1800-as évek elejétől számos olyan ősére talált rá, akik katonaként szolgálták a hazát. Anyai ágon közéjük tartozott dr. Hampel Ferenc m. kir. alezredes, aki mindkét világháborút megjárta. A Nagy Háború során elszenvedett sebesülése miatt negyvenszázalékos hadirokkanttá minősítették. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a II. világégéskor – a nyomdászatban való jártassága révén – a katonai térképészetnél teljesítsen szolgálatot.

Az egykori katonák között aztán elterjedt a híre, hogy van egy lelkes fiatalember, aki komolyan érdeklődik egykori szolgálati körülményeik, mundérban töltött éveik eseményei iránt. Mára száznál is többen vannak azok, akik hosszú órákon át meséltek és meséltek, mások korabeli fényképeket, iratokat, könyveket, jellegzetes tárgyakat adtak át neki.

Ezek közé tartozik például az a Honvédelmi Minisztérium által 1975-ben kiadott Öltözködési utasítás, amelynek 5026. számú példányát a MN 1394/6 alakulata kapta meg. Vagy az a brossúra, amely a Tananyag a honvédelmi oktatás politikai foglalkozásához címet viseli, s a bevonulókkal szembeni követelményeket sorolja fel. Egy kis méretű piros kézikönyv pedig a sorkatonák szolgálati szabályzatát tartalmazza, de a birtokában van egy eredeti, a Heves Megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság által kiadott bevonulási parancs is, ami a Táncsics laktanyába szólt. Különösen érdekes az a Katonai rendészeti utasítás, amelyben az ország valamennyi helyőrségi kommendáns hivatal parancsnoka szerepel: a gyöngyösi Földesi Sándor alezredes például a Pf. 150-es címen, vagy a 246-os szolgálati, illetve a 11-750-es városi telefonon volt elérhető.

A gyűjtemény része egy piros színű karszalag EGYS. Ü. (egységügyeletes) felirattal. Gyöngyösön a 20. híradó zászlóalj (MN 3506) adott helyet a Szojuz’84, a Varsói Szerződés híradó egységei összehangolási gyakorlatának. Ezüstös emlékplakettja ma a gyűjtemény része. Hasonló plakett emlékeztet a Csehszlovákiában lezajlott Barátság ’86 hadgyakorlatra, ez volt az utolsó, amelyen a gyöngyösi hadosztály részt vett. Számos kiadvány – így a Družba-Barátság’ 86, a Pajzs ’79, a Sopron ’82 című tábori újság – ad hiteles életképet a korabeli katonaéletről. A többek közt a 4. gépesített lövészhadosztálynak is otthont adó laktanya múltját elkötelezetten kutató Bikkes Bence ezek mellett nem véletlenül őrzi nagy gonddal a MN 6878 javítózászlóalj 1980-as évekbeli Tábori Híradóját.

Ezen szigorú figyelmeztetés olvasható: „Ne dobd el! Nem az ellenségnek szól!”