A fénnyel keretbe foglalni a világot, ez a feladat – vallja az egri fertálymester

– Országosan is jegyzett az EKE Vizuális Művészeti Intézete, Mozgóképművészeti és Kommunikációs Tanszéke. Sok szakembert adott már a médiának, és külföldön is dolgoznak olyanok, akiket itt képeztek. Mi ennek a titka?

– A főiskola korábbi Médiainformatikai Intézet vezetői, dr. Kis-Tóth Lajos, dr. Hauser Zoltán, dr. Forgó Sándor a film- és médiaoktatást mindig is szívügyüknek tekintették. A leendő művelődésszervezők film-videókultúra szakirányon, a kommunikáció szakosok elektronikus sajtó szakirányon tanulhattak. Majd 2003 tavaszán elindítottuk a Líceum Televíziót, az oktató tévét, amely új lendületet adott a film- és médiaképzéseknek minden szinten: a felsőfokú szakképzés, az alap- és mesterképzés s a tanárképzés területén. Az egyetem számára fontos, hogy minőségi képzést nyújtson a hallgatók számára, melynek fő pillérei az országosan elismert szakemberek bevonása és a gyakorlatorientált oktatás, jó infrastruktúrával. Az egyetem jelenlegi vezetése is maximálisan támogatja az elképzeléseinket.

– Két évtizede dolgozik a tanszéken, sokat változhatott a munkája a kezdetektől.

– Idén 25 éve, hogy elkezdtem a mozgóképes szakmában alkotni, és jövőre lesz 20 éve, hogy az Eszterházy Károly Egyetemen dolgozom. A sok év alatt számos hazai és nemzetközi – lengyelországi, oroszországi, romániai – oktatási gyakorlatot szereztem. Több tudományos és művészeti konferencián, filmfesztiválon vettem részt. PhD-ösztöndíjasként 2013-ban egy szemesztert töltöttem a University of Central Oklahoma egyetemen vendéghallgatókén, ahol lehetőségem volt megismerni az amerikai oktatást és a helyi és országos médiumok működését. Jelenleg az egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájában a doktori disszertációmat írom.

– A Vizuális Művészeti Intézet, a Mozgóképművészeti és Kommunikációs Tanszék tanáraként a gyakorlati – mozgóképtechnika, televíziós és operatőri ismertek – tantárgyak mellett két szak szakmai gyakorlatvezetőjeként koordinálom a zárógyakorlatokat. Szakmentora vagyok a televíziós műsorkészítő felsőoktatási szakképzésnek. Tanárként a hallgatókat kellő empátiával segíteni, támogatni, terelgetni kell, emberi és szakmai szempontból egyaránt. A folyamatos megújulás elengedhetetlen, ahogy a generációk közötti híd építése is. A hallgatóimmal nagyon szeretek együtt dolgozni, forgatni, tervezni, ötletelni az órákon kívül is. Számomra a legnagyobb elismerés a kellő időben elhangzó mondat: Köszönöm, Tanár Úr!

– Elárulhatjuk: ez az interjú is a vírusfertőzés miatt késett, amellyel szerencsésen megküzdött. A pandémiás időszak nehézséget okozott, vagy éppen sok olyan lehetőséget nyújtott, amit korábban nem?

– A világjárvány mindenki életét megváltoztatta, így az oktatást is. A gyors digitális oktatásra való átállást sikeresen megoldottuk. A szakunk erősen gyakorlatorientált képzés, de mindent megtettünk, hogy a filmes gyakorlatokat ebben a helyzetben is megfelelően tudják teljesíteni a hallgatók.

– Ön fertálymester is, és tevékenyen részt vesz a város kulturális és közéletében.

– A Líceum Televízió alapító mentoraként több egri témát filmre vittünk, s ápoljuk Illés György világhírű egri származású operatőr emlékét, szellemi hagyatékát. Emléktáblát állítottunk neki, több tanszékkel együtt szervezzük a fiatalokat célzó tehetségútlevél programot is. Az egyik szervezője voltam a 2007-es és a 2008-as nemzetközi Slow Film Fesztiválnak, amely túlmutatott az intézményünk keretein. Részt vettem az egri klasszikus filmmaraton szervezésében is. A 2019-es fertálymesteri „évfolyam” az egyik legfiatalabb összetételű volt a testület történetében. Nagyon összetartunk, rendszeresen kis suttogókat szervezünk, találkozunk és tervezzük együtt a fertályokon átívelő gondolatainkat, ötleteinket. A fertálymesterség kötelez is, az emberségre, a hagyományőrzésre, a mások iránti tiszteletére. A közösségért tenni kell, ahol csak lehet. A felsővárosi negyed kis létszámú, de annál barátibb, együttműködőbb és tevékenyebb. Folyamatosan megjelenünk és támogatjuk az ottani rendezvényeket, a Lakossági Információs Szolgáltató Irodával karöltve.

– Úgy tudom, hogy film is készült a Felsővárosról, régi nevén a Csebokszáriról. Hol tart most ez, és mikor láthatja a nagyközönség, illetve a szakma?

– Helyi, országos televízióknál dolgoztam, hazai és nemzetközi tapasztalatot is szereztem rendező-operatőrként. Szinte minden mozgóképes és média műfajban kipróbáltam magam: játék- és dokumentumfilm, etűd, animáció, hír, magazin. Mozgóképművészként fontosak számomra az emberi arcok, a sors történetek, melyek mindig érdekeltek a kamera mellett vagy mögött. Szeretek „embermeséket” alkotni, megismertetni másokkal egy-egy tekintetet, mondatot, átadni az érzést, ami a filmvásznon megjelenik:

„megpróbáljuk odaterelni a fényt, ahol az emberi arc van.”

Koltai Lajos tanárom szavai ezek, ahogy a címben szerelő útmutatást is tőle kölcsönöztem. A Felsőváros létesítésének ötvenedik évfordulójára készült a film, amelynek folytatásait is tervezzük. Interjúkat, dokumentumokat tartalmaz, s a hallgatóimmal nagyon alaposan jártuk körbe a témát. A Felsőváros Csillaga rendezvényen szeretnénk bemutatni, s reméljük, nyomot hagy az egriek lelkében.