Komoly szerepük volt Eger életében a fertálymestereknek

– Magyarország városaiban a XVI.-tól a XIX. századig sokfelé volt jellemző, hogy az egyes városrészek élére tizedeseket, utcakapitányokat, fertálymestereket választottak. Hivatali jogkörrel rendelkezve beszedték az adókat, szervezték a közmunkát, a tűzvédelmet, vigyáztak a közrendre – indította előadását dr. Petercsák Tivadar, a Dobó István Vármúzeum egykori igazgatója. – Ők tájékoztatták az embereket a rendeletekről, és segítettek körzetük lakóinak összeírásában. Néhol a közös vagyon megóvásáért és hasznosításáért is feleltek. A XIX. század közepén a polgári közigazgatás megszüntette a népi önkormányzati tisztségeket. Feladataikat a városi tisztviselők, alkalmazottak látták el. A mai Magyarország területén a fertálymesterség egyedül Egerben élte meg a XX. századot, 1950-ig létezett. A Lokálpatrióta Egylet 1996-ban élesztette újjá, majd 2000-ben alapították meg a Fertálymesteri Testületet mint civil egyesületet.

Elmondta, ez a forma jó vizsgálati alapot nyújt ahhoz, hogy láthassák, hogyan teremt egy közösség olyan szokásrendet, amellyel egyszerre őrzi a múltbéli tradíciókat, ugyanakkor a folyamatos megújulást szorgalmazza. A fertálymesteri tisztség elődje a tizedes volt. A betelepülő német polgárság az általuk lakott városrészeket negyedeknek nevezte. Később a német negyedmester szóból kapták a fertálymester elnevezést a tisztviselők.

A belső pusztító tolvaj, veszekedő, káromkodó és más rossztevő személyekre, hogy vigyázzanak, és főképpen, hogy őfelsége adóját hajtsák be – foglalták össze egy levélben a város negyedik negyedének polgárai a fertálymesterek szerepét.

– A városi tanács rendeleteit saját negyedeikben házról házra járva hirdették ki, ellenőrizték a tűzvédelmet, a pálinkafőzést. Éjszakai hangoskodáskor, családi viszály esetén is közbeléptek. A XIX. században kötelesek voltak ügyeletet tartani a főbíró házánál, hogy bármilyen ügyben a hasznára lehessenek. A tanácsülések idején testületileg jelen voltak a városházán – folytatta dr. Petercsák Tivadar. – Még a XX. század elejéig voltak konkrét feladataik.

– Egy korabeli újságcikk szerint a Hatvani negyedben három fertálymester cirkált éjszaka. Kilenc emberből álló randalírozó legénybandát találtak, de alulmaradtak velük szemben, az ügy a bíróságig jutott. A város tehetősebb polgárai és a földművesek felismerték, hogy az intézmény a társasági élet és a kapcsolattartás fóruma lehet. A XIX. század utolsó harmadában a helyi újságok fontos társadalmi eseményként számoltak be a fertálymestereket negyedenként kiválasztó Suttogókról, az Apollónia-napi avatásról, eskütételről, a kiérdemülteknek adott lakomákról. Később a negyedeik szószólóivá váltak, gondját viselték a helyi értékeknek – idézte fel a néprajzkutató.

Kifejtette, az 1800-as évektől megvolt a jelképüknek számító százráncú köpeny, illetve a fertálymesteri bot.

– 1869-től fényképes tablókat készítettek, amiket a városházán őriztek – fűzte hozzá. – Mindez jelzi, hogy az egri fertálymesterek megjelenésükkel és jelképeikkel a negyedekben tartott összejöveteleken a történelmi hagyományok őrzőiként jelentek meg. Vallási szerepük erősödése a XIX. század utolsó harmadától dokumentálható. Évente egyszer, Szent Apollónia napján gyűltek össze, ekkor szentmisén vettek részt a bazilikában, majd a városházán letették a hivatali esküt.

Az Egri Negyedmesteri Testület 1931-ben alakult meg. Ekkor megfogalmazták, hogy a régi szép, becsületes történelmi idők egy darabját őrzik. Az ekkor elfogadott tízparancsolat szerint tevékenykedtek.

– A lokális értékek megőrzése és megismertetéséért, az erkölcsös és vallásos élet, a szociális gondok javításáért dolgoztak – ismertette dr. Petercsák Tivadar. – Kötelesek voltak a negyedükben lévő szobrok, feszületek, műemlékek állapotát figyelni. Javaslatot tettek utak javítására. A második világháború éveiben az általuk kiállított igazolásokkal részesülhettek a polgárok szociális segélyben. A közgyűléseken elhangzottakról közvetlenül tájékoztatták a negyedek lakosságát. A szegények segítése érdekében alakult meg 1941-ben a testületen belül a barátné asszonyok szervezete is.

Az 1996-os újjászervezés során a még élő fertálymesterek közreműködésével választották ki a tisztségviselőket. A vármúzeum segítségével készítették el jelképeiket. Feladatuk az értékvédelem, a hagyományok ápolása.