Őstermelő, fotós, blogger, de elsősorban túravezetőnek tartja magát Heves megye nagykövete

– Budapesten született. Hogyan lett önből a Mátra és a Bükk szerelmese? 
– Édesanyám családja Borsod megyéből és a Nyírségből, édesapám családja az Alföldről származott, így a hegyek és a pusztaság is közel áll hozzám. Szüleim később Budapestre költöztek, rengeteget túráztak, kirándultak. Engem már kéthetes koromban magukkal vittek, így szinte az anyatejjel szívtam magamba a Mátra szeretetét. Minden hétvégénket kirándulással, túrázással töltöttük, a Bükk és a Mátra rendszeres úti célunk volt. Úgy éreztem, mintha egy különleges expedícióban vennék részt, nagyon sokszor aludtunk turistaházakban, jártunk bakancsban a vidéket. Egyszer édesapám mesélt a Gabi-halála hegycsúcsról, mely Kékestető és Parádfürdő között található. Ennek hatására megírtam egy történetet a Janikovszky Éva meseíró pályázatra, mellyel első helyezést értem el. Ez indított el a blogírás felé 2011-ben. A túravezetés három évvel később érlelődött meg bennem, akkorra már egyre többen olvasták a blogjaimat. 10. osztályosként jelentkeztem az I Love Mátra online oldalhoz szerkesztőnek. Ezt nagyon komolyan vettem, hatalmas küldetésnek tartottam. A gyerekjátékaimat feltettem az internetre, eladtam, és a befolyt pénzből vettem meg az első fényképezőgépemet, így már saját fotókkal illusztrálhattam az írásaimat.

Úgy gondoltam, ha hétről hétre több ezer ember követi a blogjaimat, mi lenne, ha az olvasók is jönnének velem túrázni, és ott, a természeti környezetben ismertethetném meg őket a Mátra legendáival, babonáival, érdekes történeteivel.

Ha tetszik nekik a túrázás, akkor folytatom, ha nem, akkor írom tovább a blogokat. Nagy örömömre sikeres volt az első túrám, így 15 évesen ebbe is belevágtam, bár akkor még nem gondoltam arra, hogy ebből hivatás is lehet. Arra sem gondoltam igazán, hogy ezzel ismertséget szerezhetek, egyszerűen csak szerettem volna minél több emberrel megismertetni a Mátra szépségeit. 

– Akkor döntötte el, hogy hivatásként választja a túravezetést? 
– Nem, én eredetileg színésznek készültem, jártam a Gór Nagy Mária Színitanodába, de végül a turizmust választottam. Sokáig azt gondoltam, hogy a színészettel szeretnék majd élményt adni az embereknek, de aztán rájöttem, hogy nem kell jelmezek, szerepek mögé bújnom, saját magamat adva a színészi képességeimet a túráimon is tudom használni. Hétköznaponként a tanodában tanultam, hétvégén túrákat szerveztem – éjszakai túrákat is –, melyeket igyekeztem különlegessé tenni a történeteimmel.

A színészet és a turizmus töltötte ki a mindennapjaimat. 18 évesen már konferenciákon, gálavacsorákon vettem részt, és egyre komolyabban foglalkoztatott a túravezetés.

Sokat segített és segít ma is a nagynéném, Demecs Éva, aki a Budapesti Corvinus Egyetem könyvtárosa. Forráskutatásai sok érdekes, izgalmas anyaggal gazdagítják a történeteimet. 2017-ben beiratkoztam a Gundel Károly Vendéglátó és Turisztikai Technikumba turizmus-vendéglátás szakára, és ott végeztem idegenvezetőként, de előtte letettem a középfokú gyalogos túravezetői vizsgát, tavaly júliusban pedig elvégeztem egy OKJ-s kertésztanfolyamot. Jelenleg ezen a három területen dolgozom. Bloggerként tartalmakat gyártok a közösségi oldalaimon, 100–150 ezer követőnek igyekszem naponta minőséget nyújtani.

Emellett a Mátra Jövője Turisztikai Egyesület alelnöke vagyok, rendezvények szervezésben veszek részt, kiadványok szerkesztésében, kommunikációban segítem a munkát. Őstermelő is lettem, és dolgozom Péter Szabó Szilvia koncertfotósaként is. 

– Mennyire tágult ki a tér a túrák során? 
– 2019-ig nem voltam hajlandó elhagyni a Mátrát, de egyszer elhívtak Szilvásváradra egy csapatépítőre, ami nagy hatást tett rám, hiszen szüleimmel sokat jártunk arra, és felidézte bennem az emlékeket. Ekkor nyitottam a Bükk felé is. Létrehoztam a Demecs Norbi túrái oldalt, mely nemcsak a Mátrát veszi célba, hanem az észak-magyarországi régiót és Budapest tágabb vonzáskörzetét is, de voltunk már a Tátrában, Erdélyben, a Pilisben, a Bükkben, a Börzsönyben, sőt az Alföldön is. Az idegenvezető egész életen át tanul. Sokat készülök egy-egy túrára. Vannak olyan túráink, melyek történetei többévnyi kutatás nyomán állnak össze. 

– Melyik volt eddig a legemlékezetesebb túrája? 
– Igazából nem tudok egyet sem kiemelni, mert mindegyik más, mindegyik különleges. Minket nem ér nagy meglepetés, mert nagyon részletesen tájékoztatom a jelentkezőket, mire számíthatnak, hogyan készüljenek fel. Egyszer volt egy bokasérülése az egyik túrázónak, illetve nyilván az időjárás is tud váratlan helyzetet okozni, például bőrig áztunk, félméteres hóban mentünk stb., de szerencsére negatív élmény még nem ért minket, pozitív viszont annál inkább. 

Névjegy:

Demecs Norbert Budapesten született 1997. december 1-jén. Évente közel háromszáz túrát szervez. Kevés szabadidejét leghűségesebb társával, imádott Töpi kutyájával tölti, emellett dalszövegeket ír, és szívesen főz, főképp a szabadban. Specialitása a gombaleves és a kakukkfüves lila hagymás paradicsomsaláta. Kedvenc helye a Mátrában: Kékestető környéke, a Bükkben: Nagymező, Fekete-Sár.