2022.10.11. 19:14
Megváltozott munkaképességű utasok mondtak köszönetet a sofőröknek a Parád és Mezőkövesd vonalon
Gazdasági okok miatt a Volánbusz Zrt. kénytelen volt megszüntetni a Parád-Mezőkövesd közötti útvonalon közlekedő járatot, amelyre már egyre kevesebben tartottak igényt. A megváltozott munkaképességű utasokat szállító járaton Babka Norbert és Zvara Gergő teljesített nem mindennapi szolgálatot.
Babka Norbert 2020-tól dolgozik a Volánbusznál, mint autóbuszvezető. Váltótársával, Zvara Gergővel közel egy időben vették át a stafétát az idősebb kollégáktól a Parád-Mezőkövesd útvonalon, azonban a járat a napokban megszűnt.
– Egerből hajnali 4:45-kor indultunk Parádra, ahonnan a megváltozott munkaképességű utasokkal együtt 5:30-kor kezdtük meg az utunkat Mezőkövesdre. Már-már családias hangulatban teltek ezek a percek, például ismertük egymás búját-baját és, ha valamelyikünkkel jó dolog történt, őszintén tudtunk örülni a másik boldogságának. Azt is jó volt látni, ahogy ezek az emberek hazafelé szinte kivétel nélkül, mindannyian elaludtak a buszon. Ez egy sofőr számára azt is jelenti, hogy felé az utasban teljes mértékű a bizalom. Napi szinten 180 kilométert utaztunk így és a nagy távolság miatt reggelente csak 7:30-ra érkeztünk meg a célállomásra – részletezte a buszsofőr.
Norbert kiemelte, hogy ő és a kollégája, Gergő sokszor látta a dolgozókon a munkából és a hosszú utazásból fakadó kimerültséget és valószínűleg pont ezért, a buszon szép lassan egyre kevesebben lettek.
– Már januárban számítottunk rá, hogy a költségek és az apadó utaslétszám miatt nem lehet sokáig fenntartani a járatot. De itt leszögezném, hogy a Volánbusz mindig maximális mértékben segítette az utazásainkat. Arra törekedtek, hogy minél kényelmesebben, lehetőleg a legkevésbé megterhelő módon utazhassanak a dolgozók. Még a legapróbb dolgokban is maradéktalanul a rendelkezésünkre álltak – mondta hálásan a Credo típusú autóbusz vezetője.
Forrás: Babka Norbert/Facebook
Hozzátette: a közel 30 ember között volt olyan, aki például nehezen tudott járni vagy szinte alig tudta mozgatni a kezét, de akadtak látássérültek is. Ebből kifolyólag, mint sofőrök mindig a rendelkezésükre álltak a fel- és leszállásnál.
– Az utolsó napon Egerben megálltunk a pályaudvaron és az utasok szóltak, hogy ne menjek el kávézni, várjak egy kicsit. Majd felálltak, egyenként odajöttek és köszönetet mondtak. Még ajándékcsomagot is kaptam, persze a kollégám sem maradt ki a megható gesztusból. Érdekesnek tartom, hogy pont ezek az emberek mutatják a legnagyobb emberséget. Tudjuk, hogy nincsenek egyszerű helyzetben, mégis a kicsiből is képesek adni. A tisztelet és a megbecsülés természetesen kölcsönös, mi is megleptük őket némi aprósággal a haza úton.
Babka Norbert hangsúlyozta, ez az elismerés ugyanúgy azon sofőrök érdeme is, akik olykor őt és kollégáját helyettesítették.
