Vadvilág

2022.11.17. 09:00

Mókusok ugrálnak az egri utcákon, jobban tesszük, ha nem etetjük őket

Míg 10-15 évvel ezelőtt kuriózumnak számított, ha átszaladt az egri Érsekkert egyik fájáról a másikra, manapság a Felsőváros betonrengetegének fái között lassan mindennapi látvány a társát kergető mókus. Fontos tisztázni, hogy kell-e etetni őket. Ebben segítségünkre volt Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces zoológiai szakreferense.

M. Elek Andrea

Illusztráció

Forrás: Shutterstock

Emlősökről, pontosabban kisebb emlősfajokról szoktak szólni a hírek, hogy megjelentek, ott vannak az adott városban, faluban, lakott helyen – közölte a szakember. Érdekes körbejárni a kérdést, hogy hogyan mennek oda. Az egyik indok az, hogy a városban kevesebb a ragadozó, így nagyobb biztonságban vannak. Vannak ugyan macskák, kutyák, de a természetben lévő veszélyekhez képest ezek elhanyagolhatóak. Ugyanakkor kiegyensúlyozottabb a hőmérséklet is. Ritka a kemény fagy, vagy a szárazság, amit az erdőkben, réteken nehezebben tudnak elkerülni, városokban könnyebb védett helyre húzódni. A településekre vonzza őket a táplálékbőség is: kint a mókusnak sok száz fát kell bejárnia, hogy elegendő makkot, tobozt szerezzen, az emberek közt több az élelem. Ez együtt jár azzal, hogy nagyobb az egységnyi területen élő mókusok száma a településeken, mint ugyanakkora erdőben.

Etetni nem szükséges semmilyen vadat, a madarakat sem. Sok jószándékú ember azt gondolja, hogy éheznek szegények, segítsünk nekik. De ezzel ártunk ezeknek az állatoknak. Az egy dolog, hogy biztosabb a túlélésük, de kikerülnek a természetből, és így lehet, hogy nekik pillanatnyilag jót teszünk, de a biodiverzitásnak, azaz a biológiai sokszínűségek annál rosszabbat. A túlélésük biztosított ugyan, ez konkrétan nekik jó, de kikerülnek a természetből, ahonnan hiányoznak, és ahol eddig is túléltek, hiszen az evolúció során így fejlődtek ki. 
Egy mókus az erdőben egy hektárnyi területet igényel, ez városban, kertben 50-100 négyzetméterre csökken. Egy hektárnyi területen több mókus fér el, ami miatt könnyebben terjednek a betegségek is közöttük. Ráadásul az a mókus, amelyik az erdő helyett a városban lakik, már nem lesz tápláléka a ragadozóknak, amelyek egyedszáma csökken, hiszen kevés az élelem. A szakreferens hasonlata szerint olyan ez, mintha lenne egy kötött pulóverünk. Kibontunk egy szálat és elkezdjük húzni. Lefejtünk egy sort, még egyet, még egyet, és a végén elfogy a pulóver. A természet is ilyen, ha egy helyen megszakad a láncolat, akkor az az egészre hatással lesz.

A mesterséges etetésnek egyéb veszélyei is vannak, ugyanis károsul az állatok bélrendszere. Ez gyulladásokhoz vezethet, ami az állat korai halálát jelentheti. A mókus megeszi a neki kitett diót, ami jóval olajosabb, mint a makk, ez óriási kalóriatöbbletet jelent az állatnak, elhízik tőle. Lehet, hogy sokak szerint nagyon cuki egy kis pufók mókus, ahogy eszi a diót, de érdemes belegondolni, hogy az az állat az elhízással már komoly szív- és érrendszeri betegségeknek van kitéve, magas koleszterinszintnek, ami az emberi környezetben is nehezebbé teszi, vagy ellehetetleníti az életben maradását.

Amikor a mókus az erdőben összegyűjti az élelmet egy rejtekhelyre, ezt azért teszi, mert  - a hiedelemmel ellentétben - nem odúban lakik és nem alszik téli álmot, hanem télen rájár az elraktározott élelemre. Amikor leesik a hó, nem mindig találja. Nagyon vicces látvány, amikor szinte a fejét vakarva keresi az éléskamrát. Ez a feledékenység azonban azzal jár, hogy azokból a makkokból, amelyeket nem talált meg, tölgyfák sarjadnak. Minél több mókus van a városban, annál több hiányzik a természetből, annál kevesebb elfelejtett makkraktárból nőnek tölgyfák.

A mókusok nem odúban laknak, hanem fészket raknak. A fa legtetején, vékony ágak között építi gallyfészkét, és ő ebben lakik. Amikor jön egy ragadozó, mondjuk egy nyest, akkor a vékony ágak himbálózni kezdenek, ez elég a mókusnak arra, hogy meneküljön. Odúból nem tudna menekülni. A fészkét a szakemberek is nehezen veszik észre, de vannak jelei annak, ha mókus lakik egy fán: a földön szétszórt magvak, vagy jellegzetesen lerágott tobozok: Minden pikkelyét lerágják, csak a legtetején lévőket nem.

Az Érsekkertben, Felsővárosban, a Lajosvárosban is egyre több a mókus. Egyébként nem Eger az egyetlen város, ahol elszaporodtak – ismertette a szakreferens. Az elmúlt 10-15 évben látványosan sok egyed jelent meg több településen. A Debreceni Nagyerdőben például soha nem volt mókus. Nagyjából 20 éve figyelték meg az elsőt, azóta már rengeteg van ott is. Nem tudni, mi az oka ennek a hirtelen nagy elszaporodásnak, de talán az adatok gyűjtése során kiderül ez a rejtély.

Van egy program, a Vadonleső, amelyet ezen a webcímen érhetnek el. Ennek az a lényege, hogy a közismert állat- és növényfajokat bárki bejelentheti, mikor látta, hol látta. Ez benne marad az adatbázisban, bármikor vissza lehet keresni. Ez Európában az egyik legnagyobb Citizen Science Program. Több, mint tíz éve kezdte Botond az ismerőseivel. Most azt tervezik, hogy az egyik útvonaltervező alkalmazással együttműködve az autósoknak is tudják jelezni, ha olyan útszakaszhoz érnek, ahol adott időben például sok sün mászkál, és az applikáció figyelmeztetné őket, hogy óvatosabban vezessenek.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában