Minden este más család látta vendégül adventkor a helyieket a Pálosvörösmarton

Szinte mindenütt nagy népszerűségnek örvend ma már az élő adventi naptár, amikor is önkéntes vállalás alapján minden estén más család köszönti az karácsonyvárás adott napját feldíszített és kivilágított ablakaival egészen szentestéig. Pálosvörösmarton Láng Laura és Bodócs Erika koordinálában ezt megfejelték azzal is, hogy esténként az adott család vendégségbe is várta az arra járókat, a nézelődőket. A szervezők elmondták, hogy ezzel az a céljuk, hogy a községben élők jobban megismerhessék egymást. 

– Ennek érdekében azt kértük az éppen soros házigazdáktól, hogy osszanak meg egy családi történetet vagy szokást, karácsonyi receptet vagy verset, esetleg olyan jellemző apróságot, ami a családjuk karácsonyainak elmaradhatatlan része. Nagyon jó volt látni, hogy Pálosvörösmart lakói minden adventi esti órán megmozdultak és elindultak az adott cél, új arcok, új családok felé. Volt részünk fogcsikorgató hidegben, kellemetlenül szitáló esőben is, de a lelkesedés sosem csökkent. A vendégvárások során például megtudtuk, hogy vannak akik már szeptember óta készültek erre az estére. Volt, ahol elmondták, minden évben vásárolnak egy fából készült diótörő figurát, amelyet az évszámmal megjelölve eltesznek a gyermeküknek, aki majd felnőtt korában megkapja a gyűjteményt. Más helyen mindig előkerül egy terepasztal vonatokkal, amellyel együtt játszanak közösen kicsik és nagyok, s emellett a közös süteménysütés sem marad el soha. Akadt, aki mézes-, akadt, aki finom sajtos sütemény receptjét osztotta meg velünk, de káprázatos forralt borral is megörvendeztettek bennünket – sorolta Bodócs Erika.

Láng Laura arra hívta fel a figyelmet, hogy rendkívül érdekes és tanulságos családi hagyományokkal találkoztak. A Blahó családnál például a szokásos adventi és karácsonyi jellegzetességeken túl az egyik legnagyobb élmény, hogy december elsején jönnek a manók. 

– Jó tíz éve kezdtük el azt a szokást, hogy december első napján megérkezik a gyerekek névre szóló manója , aki minden este jelent a Mikulásnak, hogy jó volt-e aznap a gyermek. A manó közben minden nap csinál valami csínyt. Hóangyalt rajzol a lisztbe, pecázik a vécében, vagy éppen megeszi a gyerek csokiját. Minden nap egy élmény megkeresni, hogy éppen hova bújt, és természetesen sosem sikerül hazamennie karácsonykor. Közkívánatra mindig ráhúz itt pár napot – mesélték Blahóék. 

Szabó Zoltán elmondta, hogy amikor kicsik voltak a fiaik, advent elején meglepetésként kidíszítették az otthonukat, mire hazaértek az óvodából vagy az iskolából. 

 – A fiúk időközben felnőttek, de azóta is mindig előkerülnek a csodaváró díszek és fények a karácsony előtti hetekben. Emiatt is nagyon örültünk a faluban ennek a  kezdeményezésnek, és szívesen vettünk részt benne. Jó ráhangolódni az ünnepekre, találkozni kedves, szeretett emberekkel – fogalmazott Szabó Zoltán.

A Domboróczki család is egy régi történetet osztott meg a hozzájuk látogatókkal. A háziasszony azzal kezdte, hogy a család karácsonyfájának való fenyőt mindig a férjével választják ki hosszas mustra után, hogy tökéletes dísze legyen az ünnepnek. 

– Történt egyszer, hogy a nagy karácsonyi sürgés-forgás közepette, a férjem és a nagyobbik leánykám felajánlották, hogy majd ők megveszik a fenyőfát. Nagyon megörültem ennek, hiszen akadt még bőven teendőm. Büszkén tértek vissza a kiválasztott példánnyal, amit mikor megláttam, még a lélegzetem is elállt. No, nem a gyönyörűségtől. Olyan rusnya, nyeszlett fát én még nem láttam. Csupán egy kérdést tudtam kinyögni:

– Későn mentetek, már csak ez az egy volt – nyeltem nagyot.

– Nem anya, de ez olyan csúnya, hogy úgysem vette volna meg senki. Gondoltuk, megmentjük – magyarázta a lányom.

Azt sem tudtam,  sírjak-e, vagy nevessek? Azóta sok karácsony telt el, sok karácsonyfával. Volt kisebb-nagyobb, duci és sudár egyaránt, de olyan, ami mindig mosolyt csal a család arcára, csak az az egy, amit úgy emlegetünk: "Emlékeztek, mikor apa és Vera elmentek karácsonyfát venni?!... Olyan egy se volt!..." Nos, így szépülnek meg az emlékek, ha nem ragadunk bele a kellemetlen helyzetekbe. Eszembe jut megboldogult nagymamám mondása: "Fiam, a szépséget nem eszik kanállal! " Viszont egy jóízű nevetés, legalább kis időre, feledtetni tudja a mindennapi gondokat, nehézségeket. Ahol mosoly van, ott szeretet is van. Kívánjuk mindenkinek, hogy szépüljenek meg a rossz emlékei, és ne cipeljen keserűséget a szívében egy életen át – emelte ki a pálosvörösmarti Domboróczkiné.