Mese

Tócsalakó hegyisárkány. Ki az, akinek nem egy mese jelenik meg a lelki szemei előtt, amikor ezt hallja? A tócsalakó hegyisárkánytól rettegett az egész falu, küldték a gyerekeket eledelül, hogy megkímélje a többieket. Azok persze visszatértek, hiszen mint a mese végén kiderül, a tócsalakó hegyisárkány egy gőte, akit a Nagyí-tóban látott nagynak két gyerek, akik rémülten szaladtak le a hegyről, elindítva a hegyisárkány legendáját. 

A sárkány a valóságban az alpesi gőte, ami a 2023-as évben az év hüllője megtisztelő címet kapta a Magyar Madártani Egyesülettől. Amikor meghallottam a nem tudományos elnevezését, egy kicsit mintha egy mesébe kerültem volna. El is határoztam, hogy a hegyisárkány fenti, általam összetákolt történetét este elmesélem a kislányomnak. 

Amikor eljött az esti összebújás, megszólalt, ahogy szokott, hogy „Mesélj most nem könyvből!”. Ilyenkor jönnek elő a saját fejből mondott mesék. Persze mindet ahhoz alakítom, mennyire izgul, ha látom, hogy félni fog, átalakítom a mesét. 

Emlékszem édesapám Tavasztündérről szóló meséjére, azaz nem a mesére, csak a mesélésre. A lányom is valószínűleg arra fog emlékezni, hogy hozzám bújt, és én meséltem. A madárkáról, aki az ablakpárkányra repült, a tündérkanálról: az egyetlen, többitől különböző kanalunkról. Ismerek szülőt, aki képes a Csillagok háborúját nézetni a négyéves gyerekével. Én nem várom el, hogy a lányom egy korát meghaladó filmtől zavarodjon össze, hanem ráhangolódom az ő világára, hiszen gyerekszemmel nekem is minden sokkal érdekesebb.