A hatvani polgármester szerint sosem az ideológia kegyetlen, hanem az ember, aki visszaél vele + fotók

– Magyarországon 1945 és 1980 között több mint hetvenezer embert börtönöztek be, hétszáznál is többet végeztek ki, s egyes becslések szerint a százezret is meghaladja azon magyarok száma, akiket málenkij robotra hurcoltak a Szovjetunióba. Hatvaniként is velünk él Lukács Pelbált és Kriszten Rafael atya és ferences társaik elhurcolásának emléke, akiket elítéltek és a Gulágra deportáltak – mondta a település első embere. – Talán még vannak köztünk, akik emlékeznek a gyomorszorító érzésre, a minden napunkat átható félelemre, amely e diktatúra mindennapjait szőtte át.

Horváth Richárd szerint sosem az ideológia kegyetlen, hanem az ember, aki visszaél vele.

– Mi, hatvaniak, inkább abban hiszünk, hogy segítő kezet kell nyújtani azoknak, kik szükséget szenvednek. Hiszünk abban, hogy szeretettel kell fordulnunk egymás, a városunk és a környezetünk felé. Hiszünk abban, hogy nem uralkodnunk kell a másik felett, hogy elérjük céljainkat, hanem együttműködni vele. Hiszünk benne, hogy minden hatvani polgár hitétől és meggyőződésétől függetlenül egyformán fontos tagja a mi közösségünknek. Ezen értékek irányítanak minket, s segítenek át bennünket a nehézségeken – fogalmazott a polgármester, aki szerint tisztelet illeti azokat, akik magyarságukért, hitükért és vallott értékeikért üldöztetést, fogságot, kínzást szenvedtek, s azokat különösen, akik szabadságukért életüket áldozták.

– Isten áldja Hatvant, Isten áldja a hatvaniakat! – zárta gondolatait.

Kecskés Attila atya szentbeszédében rámutatott: létezik a gonosz, akinek célja, hogy szembe fordítsa egymással azokat, akik nélküle harmóniában élnének egymással, ezért a békéért való imádkozásra szólította a híveket.

A megemlékezés az újhatvani templom kertjében ért véget, ahol megkoszorúzták az emléktáblát, gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékére, majd énekelték el a Himnuszt.