Sötétítünk

Szombaton éjjel a világ számos pontján sötétülnek el a mesterséges fények, jelezvén, hogy pazarlók lettünk, vegyünk vissza az átvitt és valódi értelmű fényűzésből. Talán nem tűnök hirtelen politikai érdekek által motivált, elfuserált klímaaktivistának, ha arra is utalok, március 21-én pedig az erdők világnapja volt hivatott figyelmeztetni arra, hogy változtatnunk kell, különben baj lesz. És akkor itt van még a Föld napja is áprilisban, amikor bringára pattanni szokás, úgy hirdetni: ne pöfögjük tele benzingőzzel a levegőt. 

Élő és hatalmas problémakörről van szó, amelyben első megközelítés szerint mindenkinek magának is tennie kell a változásért. Nem elég csak hirdetni az igét, vagy egy órányi időre lekapcsolni a villanyt. A másik vetülete a dolgoknak, hogy ez a fát ültetek, kevesebb fényt használok, biciklire ülök inkább, mintsem, hogy kocsival menjek a nyolcszáz méterre lévő boltba, semmit sem old meg. A baj nagyobb annál, hogy ily módon lehetne orvosolni. Kevesebb mint száz év alatt a Föld lakossága megnégyszereződött – s mert nem erre tervezhette a mindenható a kék bolygót –, tennünk kellene valami komolyabbat, mint a villany évenként egyszeri lekapcsolgatása. 

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mégis, mit. S a választ bizony nem lesz egyszerű kitalálni. Ennek a nyolcmilliárd embernek ugyanis mindennap ennie, innia – legtöbbünknek öltözni is – kell. A Föld pedig jelen tudásunk szerint nincsen erre az ellátási kényszerhelyzetre felkészülve. 
Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock