Élettel teli fényképek a falakon, kiállítással ünnepelt Egerben a 65 éves fotóklub

A hőskorban jellemző volt, hogy az amatőr fotósok többnyire a sötétkamrának kikiáltott fürdőszobában hívták elő a filmtekercseket, s szárítgatták a vegyszeres tálkákból kiemelt papírképeket. Az időigényes folyamat miatt aztán gyakorta előfordult, hogy a bizonyos szükségeltek elvégzésére bejutni kívánó családtagok rájuk verték az ajtót. Mint elismerte, bizony sokszor átélte ezt a fotóklub egyik legrégebbi tagja is. Molnár László tizenéves volt, amikor az úttörőavatás alkalmából egy Pajtás gépet kapott a szüleitől, s az éves során megerősödött benne a fotózás szeretete. Fiatal felnőttként egy ideig az akkori demokratikus Németországban dolgozott, ahol megvette élete első komoly fényképezőgépét és laborfelszerelését. Aztán ő is bevette magát a fürdőszobába… - Egy ismerősöm révén, 1974-ben kerültem a fotóklubba, ahol hamar rájöttem, hogy mennyire kezdő vagyok. Ma is hálával gondolok vissza Fejér István akkori klubvezetőre, s különösen a szigorú képbírálatokra, amelyek jó alapul szolgáltak a színvonalasabb fotózáshoz – mondta a szemet, lelket gyönyörködtető hobbi kitartó művelője, aki a klubban nemcsak jó közösséget, hanem egy, a fotózás iránt szintén érdeklődő lány személyében életre szóló párt is talált.

Molnár László Olga asszony társaságban érkezett az Agria Parkban rendezett jubileumi fotókiállítás megnyitójára, ahol – Farkas Attila alpolgármester köszöntője után – Demeter Pál klubvezető emlékezett meg arról a 65 évvel ezelőtti napról, amikor az Állami Gárdonyi Géza Gimnázium és Tanítóképző széles látókörű tanára, Körmendi Károly maga köré gyűjtötte a fotózás szerelmeseit. Huszonhatan kezdték, akik aztán szakmai előadásokon, sikeres tárlatokon vehettek részt. Később 32 éven át Fejér István fotóművész irányította a mind népszerűbbé váló klubot, egyebek között neki köszönhető, hogy az arra járók szabadtéri kiállításokon tekinthették meg a fotósok alkotásait.

Az eltelt 65 év alatt rendszeressé váltak a heti klubfoglalkozások, nyári alkotótáborok, regionális és helyi fotóművészeti szemlék, bemutatók, valamint a Magyar Fotográfia Napja alkalmából rendezett események várták őket. A klub jelenleg 23 tagot számlál, akik között egy a nemzetközi szövetség, hét pedig a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) által adományozott fotóművész címmel rendelkezik. A közösség tagjai rendszeres kapcsolatot ápolnak a szlovákiai Gömöri Fotóklubbal, illetve homonnai Reflex Fotóklubbal, valamint az ukrajnai Ungváron tevékenykedő fotósokkal.

– Fölvetődhet, hogy mi teszi ezt lehetővé. Egyszerű a válasz: van egy csapat, amelynek tagjait a fotózás szeretetén kívül, immár baráti szálak is összekötik. Ez egy jó közösség, amelyben kiteljesedhet az egyén – fogalmazott a klubot 2002 óta vezető Demeter Pál, aki a továbbiakban elmondta, hogy a jelenlegi tagok 62 képe, illetve az előző klubvezetők három felvétele alkotja a jubileumi kiállítás anyagát.

A június 25-ig nyitva tartó tárlatot megtekintette Horváth Imre is, aki megnyitó beszédében elismerését fejezte ki a jubiláló csapatnak.

– Jó dolog, ha egy ilyen közösség a saját szórakozására, fejlődésére olyan értékeket teremt, mint amelyek itt láthatók a falakon, illetve amelyek az elmúlt hatvanöt évben albumokban, pályázatokon és kiállításokon jelentek meg. Ehhez kellenek olyan karizmatikus, másokért dolgozó emberek, akik ezt a közösséget összetartják – mondta a MAFOSZ elnöke.

Az esemény sajátos színfoltja volt Csajági Csilla fotográfus szavalata. Az alkalomhoz illőek voltak ugyanis Kovács Gabriella a Régi fotók című költeményének sorai: „Csak egy megsárgult emlék kísér, amikor eszembe jut, mi is volt rég…/ Hisz velünk történt mindaz, ami múlt,/ s őrzi tovább a fénykép,/ még ha meg is fakult…”