Valamiért megengedte ezt Isten, meghívott erre a szolgálatra - bemutatkoztak az egri egyházmegye új papjai

„Tudom, nem érdemeltem meg másoknál jobban ezt a hivatást, és azt, hogy keresztényként láthassam életem eseményeit. Valamiért megengedte ezt Isten, meghívott erre a szolgálatra, és vezet engem. Megadatott nekem ez a különleges kapcsolat vele, és most az a feladatom, hogy ezt hirdessem az embereknek” – vallja Czárán Bálint a Magyar Kurír Katolikus Hírportálnak, aki kilenc éve készül a pappá szentelésére. Hat évig tanult a szemináriumban, és három évet töltött missziós gyakorlaton Koszovóban, Albániában és Kenyában, majd Budapesten és Miskolcon.

Családja révén került a Neokatekumenális Út közösségébe. Történetüket így írta le a Magyar Kurírnak: „Édesapám katolikus nevelést kapott, édesanyám nem. Mindketten a Neokatekumenális Útnak köszönhetően kerültek az Egyházba. Szüleimet a rokonok többször hívták a közösségbe, de ők sokáig elzárkóztak. Aztán volt egy súlyos autóbalesetünk, amikor ötéves voltam. Bajunk nem történt, de a szüleimben felmerült a kérdés, hogy mi az életünk értelme, ha bármikor meghalhatunk. Elmentek a közösségbe, és egyre jobban meg tudták élni a keresztény hitet, s ahogy egyre több tapasztalatot szereztek Istenről, megpróbálták nekünk is átadni azokat.”

A gyerekek közül Bálint a legidősebb, hatan vannak testvérek. Úgy nőttek fel, hogy látták, a szüleik életében van valaki, aki fontosabb mindenki másnál: Isten. Tizenkét éves korától Bálint is járt katekézisre, és tagja lett a Neokatekumenális Út közösségének. „Mások furcsának találták, nem értették, miért járunk annyit templomba, miért élünk máshogyan, mint a világ.  Akkor még nem volt egyszerű tanúságot tenni, de Isten ebben is segített” – mesélte a portálnak, visszaemlékezve az iskolás éveire.

Pietro Trevisan az egri Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium növendéke. Az olasz származású fiatalember már tizenkét éve a Neokatekumenális Út szemináriumában tanul. A Porto San Giorgióban rendezett sorsoláson Londont húzta, így ott kezdte meg tanulmányait. 2019-ben Budapestre küldték missziós gyakorlatra. Egy olyan közösségbe került, ahol négy család – két magyar és két olasz – élt együtt. Ekkor kezdett magyarul tanulni. Az Egyesült Királyságban közben változtak a körülmények, Pietro nem tudott visszatérni Londonba, ezért Egerben folytatta a szemináriumi tanulmányait. Negyedéves volt, amikor ideérkezett. „Szerettem nagyon Londonban, nyolc évet töltöttem ott, de ha már nem mehettem vissza, örültem, hogy idekerültem, mert a két missziós év nagyon szép volt. Kiléphettem a szeminárium zárt világából, családokkal voltam együtt, láttam a nehézségeiket. A két olasz család mindent otthagyott Olaszországban. Megéreztem, hogy a hit életet irányító valóság.  Én egyedülálló vagyok, de gyerekkel mindent elhagyni, az egészen más” – írta le a Magyar Kurír számára a meghatározó élményt.

Pietro a szülei révén került a Neokatekumenális Út közösségéhez. Ők két különböző városban nőttek fel, és a közösség egy programján ismerkedtek meg. „A Neokatekumenális Út nélkül a négy testvérem és én nem lennénk” – tudhattuk meg a cikkből.  

 – írja le hivatása történetét a Magyar Kurír Katolikus Hírportálnak, ahol a teljes cikket el tudják olvasni.