Árvaház

Most, hogy a kisebb helyi hírportálokon indulatokat sem nélkülöző vita indult a kápolnai Macskaárvaházhoz kötődően, pár mondat erejéig megszegem azt a magamnak állított szabályt, hogy e rovatban nem írok direkt politikai vonatkozású témában. Kérdezhetné persze a gyanútlan olvasó, hogy miként jön szóba egy állatokat védő, gondozó társaság kapcsán a politika? Nos, úgy, hogy a vitatkozó felek közszereplők, s jobbról, vagy balról pártokhoz elkötelezettek. A vita tartalma is hordoz helyi politikai tölteteket. Az említett (ön)szabályszegéshez pedig az vitt, hogy a vitatkozók mindegyikével volt, van munkakapcsolatom. Ezért is ejt zavarba nem maga a perpatvar, hanem a stílus. 

A stílus, ami magánbeszélgetésen még el is menne, de ez most nyilvánosan történik. Mindig azt vallottam, nem lehet szétválasztani a „sima” emberi és a politikai kultúrát. Nincs olyan, hogy ez az egyik polc, az meg a másik. Emberként szívélyesek, megértők és alkalmazkodók vagyunk, politikusként meg – mint valami másik pakkot – elővesszük a vagdalkozó énünket? 

Meggyőződésem, hogy ha az érintettek olvassák e sorokat, megértik, s azzal is szembesülnek, hogy addig jó valamennyiüknek, amíg rajtuk kívül csak nagyon kevés olvasó tudja megfejteni, miről is van itt szó. 

Ami a Macskaárvaházban vigyázott állatokat, a területén ültetett növényeket illeti, gondozzák azokat továbbra is nagy szeretettel – ahogy eddig tették –, akik erre hivatottak! 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)