Egy lányról

Önnek van gyermeke? Gondolt-e a fogantatás, a születés pillanatában arra, hogy ezért a kis emberért felelősséget vállal, és jobb sorsot remél neki a magáénál, és ezért mindent megtesz? Ha a válasza igen, akkor nyert. Én így gondolom. 

De mi van azokkal a gyermekekkel, akiket keservesen világra szült az anyjuk, és hiába szánt jobb sorsra, nem tudta teljesíteni ebbéli jó szándékát. Láttam a napokban egy ilyen gyermeket, beszéltem is vele. Karcsú, törékeny, kortalan, ha nevet is, félig sírásra görbül a szája. Egy huszonéves filippínó lányról szól ez a mostani pár mondat. 

A Fülöp-szigeteken, ahová született, nem jut ma sem elég munka, sem elég étel a családja asztalára. A kevésre is sokan vannak. Menni kell hát annak pénzt keresni bárhol e nagyvilágban, aki fiatal és egészséges. Mivel ott nincs nyugdíj, a fiatalok dolga eltartani az idősebbeket, a gyengébbeket. 

Ott ült velem szemben ez a lány, aki egy hajnalon felült egy repülőgépre, és nem tudta pontosan, hol száll le, és mi vár rá. Két éve dolgozik egy magyar tulajdonú gombatermesztéssel foglalkozó üzemben. Szorgalmas, megbízható, szerződése hamarosan lejár. Hosszabbítani szeretne, hogy továbbra is biztos támasza maradhasson a családjának. Hogy miről álmodik a lány, aki telesírta a párnáját az első napokon a honvágy miatt, és azóta sem látta szeretteit, nem tudni, csak sejteni. Én nem tehetek mást, csak nagyon szorítok neki.