Kóborlók

Bár megfogadtam magamnak, hogy nem viszek haza több kóbor kutyát, mégis újabb mentésre adtam a fejem. Haza valóban nem vittem, hiszen a három mentettünkkel telt ház van nálunk. Nincs sem helyünk, sem időnk arra, hogy elkülönítsünk a sajátjainktól egy új, esetleg beteg jószágot, viszont a fülembe jutott, hogy az éjszakáink „megzavarói” hetek óta az utcán csavarognak. 

Az elmúlt két éjszaka a környékünkön kószált két kölyökkutya, a háznál tartott társaik pedig emiatt órákon át tartó ugatással fejezték ki a nemtetszésüket. Elkezdtem nyomozni, ki lehet a gazdájuk, s nem meglepő módon hamar kiderült, senkihez sem tartoznak, ellenben hetek óta beszöknek a portákra. 

Nem akartak ők nyűg lenni senkinek, megszületni sem akartak, az emberek felelőtlenségének köszönhetően lettek utcakutyák. Mégis mindenki elzavarta őket, sok jó szót biztosan nem, esetleg egy-két falatot ha kaphattak néhol, de egyébként kénytelen voltak szemetet turkálni és csavarogni. Sok-sok ember pedig félrenézéssel reagált erre a helyzetre. Pedig két kiskutyának nyilvánvalóan nem az utcán van a helyük. A nagykutyáknak sem ott lenne, ahogy a kiscicáknak sem. De valamiért az emberek nem értik meg, hogy kijárós állatot tartani nemcsak azért problémás, mert elüthetik, elveszhet, hanem azért is, mert – mivel az ivartalanítás nem divat – szaporodhatnak, így még több kóbor lesz a világban. 

Mivel hazavinni nem tudtam a kölyköket, így riadóláncot indítottam, és láss csodát, ha nem tétlenkedünk, akkor annak meglesz az eredménye. Sok-sok telefonálgatás után három órán belül mindkettőnek lett gazdája, s bár én nem tudtam értük menni, leszerveztem nekik a fuvart. A recept nem bonyolult. Igyekeztem szívhez szólóan fogalmazni, s kiírtam a netre, hogy hetek óta kóborolnak, bogarakat esznek, gazdit keresnek. Felajánlottam, hogy segítek a befogásban és a szállításban is. Kellett még a sikerhez két jó szívű ember, akik befogadtak egy-egy kis csavargót. Valamint nagy szerencsémre, némi rábeszélés után találtam olyan embereket is, akik elmentek az egyik kiskutyáért, és elszállították az új otthonába. Kutyát menteni nem egyszerű. Ha nagyon belemélyed az ember, költséges is. Ráadásul benne van a pakliban, hogy mi van, ha nem lesz gazdájuk. De ha meg sem próbálunk segíteni, csak félrenézünk, akkor viszont garantált a sikertelenség. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)