Megtörhető az átok, amit a családi trauma jelent, véli dr. Moretti Magdolna

- Manapság fókuszba került a trauma kérdése, és ez azért jó, mert olyan embereknek is reményt ad, akik azt gondolják, hogy ez egy sorscsapás, és egész életükben cipelniük kell az előző generációk terheit – emelte ki dr. Moretti Magdolna pszichiáter, pszichoterapeuta, kiképző családterapeuta, EMDR terapeuta. 

- Manapság nagy hangsúlyt kaptak az epigenetikai kutatások, melyek alátámasztják, hogy olyan felmenőink traumáit is „örökölhetjük”, akiket nem is ismertünk. Lehet, hogy ezek a traumák titokkal övezettek, mivel szégyenletesnek tartották azokat, s elkerülés, elhallgatás rejtette azokat. Ne beszélj, ne bízz, ne érezz! - sokszor ez a kimondatlan szabály a családokban – mondta a főorvos. 

Felhívta a figyelmet Mark Wollynn könyvére, melynek címe: Örökölt családminták. Ebben többek közt azt olvashatjuk, hogy a nagyszülőket ért traumák következményei is elraktározódnak a sejtekben, s akár az unokákban is heves érzelmekben, fizikai tünetekben fejeződhetnek ki. Ezek lehetnek szorongások, irracionális furcsa félelmek, rémálmok. Előfordult például indokolatlan fázás is, és utóbb kiderült, hogy valamelyik felmenője az illetőnek halálra fagyott. 

- Sok-sok érzelem, reagálás és fizikai tünet hívhatja fel a figyelmet arra, hogy úristen, ez nem hozzám tartozik. Általában ilyen megmagyarázhatatlan dolgokkal keresnek fel a rendelőben – magyarázta a pszichiáter. Előfordul, hogy egy apa elmondja: ő nem akarja bántani a gyermekét, mégis ugyanúgy bántja, és ugyanúgy ordít vele, ahogy az apja tenne ővele. Amíg mindezeket nem sikerült feldolgozni, addig nehéz változtatni rajta, emelte ki a terapeuta. Segíthet, ha tisztázzuk a generációs üzenet eredetét. Ha mindez beleágyazódik egy történetbe, értelmet nyer és feldolgozódik, ami egy katartikus, szép folyamat, akkor elkerülhető, hogy továbbadjuk a múltból örökölt traumát.

- A családterápiában mindig használom a családfát, a traumafeldolgozásban pedig az EMDR terápiát. A családfa feltérképezésénél azt is megkérdezzük, hogy volt-e valakinek hasonló panasza, küzdött-e valaki hasonló problémával a felmenők közül. Nem mindig tudnak erre válaszolni, de elkezdenek kutatni, és szép lassan körvonalazódik a történet. A ma érvényes kezelési elv az, hogy nem kérdezzük ki újra a klienst a traumáról, nem kell azt újra felidézni, mert az újra traumatizál. Mi a trauma következményeivel dolgozunk. Sokszor homályban marad, hogy pontosan mi történt, csak a testmemóriánk őrzi a traumát, nincsen rá szavunk, de nem is ez a lényeg, hanem az a változás, amit az idegrendszerben és a testünkben létre tudunk hozni – húzta alá a főorvos.

- Amit megértünk, amire rálátunk, az sokkal könnyebben viselhető, akkor is, ha az nehéz történet, nehéz tartalom. Amit tudunk, afelett van hatalmunk valamelyest. Sokszor csitul a harag, megérkezik az empátia, a részvét, a szánalom. A testi közérzet is megváltozik. Három éves korunk előtt ugyanis nincsen explicit, elmesélhető memória viszont a testünk a fogantatásról őriz információkat. Sok olyan emlékre bukkanunk a traumafeldolgozás során, ami biztosan csecsemőkori vagy 3 éves kor alatt keletkezett. Alvászavar, feszültség, testi tünetek, fájdalmak, akár indulatkitörések lehetnek a trauma lenyomatai, és ezen tudunk változtatni – magyarázta a pszichiáter. Előfordul, a kliensek pánikrohammal, szorongással, depresszióval, vagy akár öngyilkossági késztetésekkel kérik a szakember segítségét, s ilyenkor is meghúzódhat a háttérben transzgenerációs trauma.

Érdekes téma a belső családi rendszer vizsgálata is. A trauma hatására olyan személyiségrész is kialakulhat bennünk, amely az elkövetőt utánozza. Ez megnyilvánulhat agresszióban vagy önbüntetésben is. Rengeteg evészavar hátterében áll például transzgenerációs trauma. Előfordulhat az is, hogy a bántalmazó úgy érzi, nem ura magának, nem tudja leállítani magát. Az anya és lánya, apa és fia között feszülő ellentétek is hagyományozódhatnak generációról generációra. Ha a kliens dolgozik magán, és tudatosítja magában mindezeket, az segíthet, véli a szakember. Bár egy kritikus helyzetben hirtelen reagálhatunk úgy, ahogy a traumatizált részünk vagy a gyermeki énünk diktálja. 

- A traumamunka fontos vonala az, hogy tedd múlttá a múltat. Optimista vagyok abban a tekintetben, hogy látom, a módszerek mennyi mindenre képesek. Ami személyiségformáló erő, az elsődlegesen a jó kapcsolat, és a korai, anya és gyermek közti kötődés ezért mindenek felett fontos. Kapcsolati sebeket kapcsolatban lehet gyógyítani. Lehet regenerálódni még súlyos kapcsolati törések után is. Ebben segít egy jó terápiás kapcsolat vagy később egy jó partnerkapcsolat, illetve egy szoros, meghitt barátság is – emelte ki dr. Moretti Magdolna. Aki feldolgozta a traumáját, joggal érezheti úgy, hogy letett egy súlyos hátizsákot, utána megkönnyebbül és kreatívabbá válik.