Felsőtárkányból indulva, a Zselicben alakították ki csodavilágukat

Szecskó Mónika Felsőtárkányban nőtt fel, mindig is rajongott a természetért. Az élete úgy alakult, hogy tíz évig Miskolcon és Budapesten élt, de visszahúzta a szíve a falusias környezetbe, majd végül párjával egy farmra költözött a Zselicbe. Gyakorlatilag a semmiből építettek otthont egy domboldalban, víz és áram nélkül. Kialakították a saját kis csodavilágukat, gyógynövényekkel, állatokkal vették körbe magukat, s szívesen látják a hozzájuk betérő vendégeket. Kíváncsiak voltunk, hogyan vezetett az út Felsőtárkányból a Zselicbe, s hogy milyen ott az élet. Egyebek között ezekről mesélt portálunknak Mónika. 

A covid idején egyre jobban visszavágyott vidékre, így hazaköltözött Felsőtárkányba. Újra kijárt az erdőbe, a rétekre, s újra egyre több figyelmet szentelt a gyógynövényeknek. 

– A kutyámmal jártam futni, közben elkezdtem gyűjteni a csalánt, a csipkebogyót, s eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és hogy nem megyek vissza a városba. Azzal egy időben, hogy megszületett bennem ez az elhatározás, megismertem a páromat, aki szintén hasonlóan gondolkodott. Ő tanyára vágyott, és állatokat szeretett volna tartani. Nagyon szerettem volna a Bükkben maradni, de anyagi okokból nem tudtunk volna ott venni egy, a mostani lakhelyünkhöz hasonló területet – kezdte a történetüket. 

Mónika párja, Ricsi korábban már járt a Zselicben, s mivel tudták, hogy a somogyi gyógynövények messze földön híresek, így felmerült, hogy szétnézzenek azon a környéken. Ott töltöttek pár napot, s rögtön megtetszett nekik a zselici élet, így eldöntötték, hogy oda költöznek. A nagy távolság miatt az ingázás nem sokáig volt kivitelezhető, így tavaly nyár elején beköltöztek a beszakadt tetejű présházba, ahol kezdetben egy felfújható matracon aludtak. Amikor letelepedtek, víz és áram sem volt a telkükön. Rengeteg munka várt rájuk, s még mindig bőven akad feladat. 

– Az adásvételi szerződés aláírása után egy órával mi már a kertet ástuk, hogy el tudjuk vetni a krumplit. Ahogy teltek a hetek, hónapok, egyre több mindent alakítottunk ki. Lett gáztűzhelyünk, gázpalackunk, a pincéből csináltunk egy kis konyhát, s azóta is lépésenként haladunk az álmaink megvalósítása felé. Van már egy kis faházunk, egy pónink, kecskék és csirkék is – sorolta Mónika.

Ricsi épített egy kályhát, így fával fűtenek. Az áramot ez év elején bevezették, ennek nagyon örültek, így van egy lámpájuk, ami teljesen elégnek bizonyul. Hűtőjük például nincs, mert a pince elég hűvös, hogy ott elálljanak az élelmiszerek, az ivóvizet közkútról hordják, a fürdéshez, locsoláshoz, mosogatáshoz és az állatok itatásához szükségeset pedig esővízből gyűjtik össze. Bár mindenért meg kell dolgozniuk, s volt már sok olyan helyzet, amikor azt mondhatták volna, hogy ebből elég volt, de mégis kitartottak, s jó érzés számukra, hogy mindent meg tudnak oldani. A csend, a béke, a csillagok látványa, a szarvasbőgés, a természetközeliség mindenért kárpótolja őket, így nem vágynak vissza a városba, derül ki Mónika szavaiból. Zselic Kapuja Gyógynövénykert és Farmnak nevezték el a kis csodavilágukat. 

Az önellátás az elejétől fogva fontos cél volt számukra. A gyógynövényeket leginkább a betegségek megelőzése miatt tartja fontosnak Mónika, de mint mondja, gyógyításra is alkalmazhatók, s a családtagjainak is szívesen ad az általa megtermelt és szedett csodafüvekből. Közel harminc féle gyógynövényről tud a környékükön, ezeknek egy kis része náluk terem, a többit az erdőből, mezőkről gyűjti be. 

– Sok mindent, amire szükségünk van, magunknak állítjuk elő. Készítek környezetbarát szappant, mosószert, s a kertbe ültettünk például babot, krumplit, paradicsomot és paprikát. Arra törekszünk, hogy minél kevesebb dolgot kelljen megvennünk a boltban, és az is fontos számunkra, hogy kevés hulladékot termeljünk. Műanyagmentesen élünk, az étkezi hulladékot is komposztáljuk, akár csak a wc tartalmát, így ezeket idővel visszaforgatjuk a földbe – részletezte.

S hogy hogy telik egy nap a zselici farmon? Az állatok ellátásával kezdődik és fejeződik be minden nap, közben pedig az aktuális teendőket intézik a bitrokon. Az idő nagy részét a kert körüli munkák teszik ki az adott évszaknak megfelelően ültetés, betakarítás és befőzés, mulcsozás is szerepel a listán. Ricsi mindeközben bizonyos napokon eljár dolgozni a városba. 

– Az a szép ebben, hogy minden időszaknak van egy fő feladata, így a természettel összhangban tudunk élni. Most már rövidülnek a nappalok, több idő jut majd pihenésre esténként – jegyezte meg Mónika. 

Céljaik között szerepel, hogy népszerűsítsék azt az életformát, amit ők is választottak. Jelenleg piknikeket tartanak, szívesen látják a hozzájuk betérő vendégeket, akikkel szeretnek jókat beszélgetni, kapcsolódni, s örömmel tölti el őket, ha inspirációt, motivációt adhatnak másoknak ahhoz, hogy természetközelibb életet éljenek.

– Fontosnak tartjuk a régi értékeket, szeretnénk segítséget nyújtani abban, hogy az emberek visszataláljanak a természethez, a hagyományokhoz, és egy olyan egyszerűbb, de mégis tisztább és emberibb élethez, amire mi is törekszünk – zárta gondolatait Mónika.