Professor emeritus lett az egri egyetemen a nyugdíjba vonuló Loboczky János

Az 1984 óta az egyetemen, korábban főiskolán oktató – számos kitüntetése mellett munkáját Pro Academia Agriensi díjjal is elismert – professor emeritust elsőként dr. Schwendtner Tibor egyetemi tanár, a tanszék jelenlegi vezetője köszöntötte oly módon, hogy felvázolta az egyetem és a tanszék tudományos kutatómunkájában részt vevő Loboczky János életútjának legfontosabb elemeit.

Így szólt egyebek között arról, hogy tanszékvezető elődje előbb magyar-történelem szakon végzett Debrecenben, a KLTE-n, majd itt is szerzett egyetemi doktori fokozatot 1984-ben. Abban az évben, amikor megkezdte tevékenységét az egri – akkor még – főiskolán, illetve megkezdte tanulmányait az ELTE bölcsészkarának filozófia szakán. Az ünnepelt egyébként az egyetemi doktori fokozatot Kossuth Lajos politikai programjáról, míg a filozófiai tudományok kandidátusa címet 1995-ben Lukács, Heidegger és Gadamer művészetfilozófiájáról írt disszertációval szerezte, meg s később – 2006-ban – a Debreceni Egyetemen habilitált.

A 2023. október 1-től már professor emeritus cím birtokosának fő kutatási területei: Gadamer hermeneutikai filozófiája, Schiller művészetelmélete, a modern művészetfilozófiák etikai vonatkozásai és Karácsony Sándor nevelésfilozófiája.

– Nevéhez 110 tudományos dolgozat fűződik, kiemelkedő két monográfiája: A műalkotás ’A létben való gyarapodás’; A művészet ’valósága’ három XX. századi művészetfilozófiában és a Dialógusban lenni – hermeneutikai megközelítések. A Magyar Filozófiai Társaság elnökségi tagja. Számos díjat nyert el: Eszterházy Károly Főiskoláért Emlékérem, az Országos Tudományos Diákköri Tanács által adományozott Mestertanári cím , továbbá az Eszterházy Károly Főiskoláért díj ezüst fokozata és a Pro Academia Agriensi díj – sorolta érdemeket köszöntőjében Schwendtner Tibor.

A tanszékvezető egyetemi tanár kitért arra is, hogy Loboczky János ez év szeptember 1-től nyugdíjba vonult, a tervei szerint azonban – oktatói tevékenységének folytatása mellett – továbbra is aktív tudományos ás tudományszervezői tevékenységet folytatni.

– Az egyetemünkön működő Nevelésfilozófiai Kutatócsoport aktív tagja, a következő évekre tervezett konferenciákon, tanulmánykötetek írásában számítunk rá. A Magyar Filozófiai Társaság elnökségének tagjaként részt vesz a magyar filozófiai intézményrendszer 1945 utáni történetének megírásában. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem elődintézményeiben működött filozófia tanszékek történetét dolgozza föl. A MAB Egri Akadémiai Klubot továbbra is ő vezeti – hangzottak a méltató szavak.

Az egyetem vezetésének jókívánságait dr. Juhász Tibor, az EKKE tudományos rektorhelyettese tolmácsolta, illetve ő jelentette be az intézmény tudományos tanácsának döntését, mi szerint dr. Loboczky János a továbbiakban a professor emeritus cím birtokosa.

Személyes élményekkel is gazdagított köszöntőt mondott az eseményen Lőrinczné dr. Thiel Katalin. A professor emerita – bár ő ezt nem mondta ki – "kettős" munkakapcsolatban állt az ünnepelttel az évtizedek során: tanszéki oktatóként beosztottja, rektorhelyettesként pedig főnöke is volt. Thiel Katalin beszédében a hangsúlyt arra helyezte, hogy a marxizmus, majd később társadalomtudományi tanszékből önállóvá váló filozófia tanszék életében 1992-től – János tanszékvezetői kinevezésétől fogva – minden változott, az egyedüli állandóságot a tanszékvezető jelentette.

A kötetlen beszélgetésbe átforduló "kibővített tanszéki találkozó" előtt maga az ünnepelt is beszédet – egyfajta utólagos oktatói-tudósi ars poetica-t  – mondott. Ebből kiderült, hogy a tanár és tudományos kutató Loboczky Jánosban mindig is a tudást átadni akaró oldal jelentette az erősebb motivációt.