2023.11.04. 20:50
Iparkodónak nem mondható iparos
Vajon miről írtak egykor a megyénkben megjelent újságok? Mi foglalkoztatta leginkább az akkori olvasókat? Ha választ akar kapni mai kedves lapforgatónk, akkor kérjük, kövesse figyelemmel hetente megjelenő sorozatunkat, amelyben régi lapok írásait idézzük fel.
GYÖNGYÖSI UJSÁG. TÁRSADALMI HETILAP. 1899. OKTÓBER 29.
Nem rossz!
Egy hozzánk közel álló ismerősünk városunkban házat épittetett. Ebben még semmi sem volna, abban sincs semmi különös, hogy bizony-bizony keservesen esik a befejezést várnia. A valami azonban ez. Asztalos, esztergályos, kárpitos, butorkereskedő stb. stb. annak rendje és módja szerint elvállalta a reszortjába vágó munkát – sőt hosszu nógatás után – abba bele is fogott; azután – no hát azután abba is hagyta. Ez a valami!
A még valamibb pedig az, hogy ismerősünk most részben házánál őrzi, részben az illető mestereknél tudja a kinnal megkezdett munkát s mit tegyen, mint tehet most? Hetek óta, nap-nap után néha naponta többször is megy, fut, rohan az illető után, hogy hát leszünk, mint leszünk? Ez a még valamibb!
A legvalamibb pedig az, hogy most ismerősünk elhatározta, miszerint naponta levelező-lapot küld az iparkodónak alig mondható iparosnak, melyben az anzikt ilyen lesz: X. Y. urnak Helyben. ? - ?
HEVESMEGYEI LAPOK. VEGYESTARTALMU HETILAP. MEGJELN MINDEN VASÁRNAP. 1903. OKTÓBER 11.
Villany-e vagy acetylen?
Jó lesz résen lenni, mert Gyöngyös város ismét bolondot készül csinálni. Erre hagy következtetni az az eszmecsere, melyet a napokban folytatott a világitást kigondoló bizottság, mert az irányadók az acetylen-világitás mellett foglaltak állást, amelytől minden körülmények közt meg kell menteni a várost.
Arról van szó ugyanis, hogy Gyöngyösön végre valahára meg kell oldani a világitás kérdését. Sok hercze-hurcza után elértünk odáig, hogy a pályázatok a bizottság elő kerültek a közgyülésnek teendő véleményes javaslat czéljából. A t. bizottság azonban távolmaradásával világitotta meg azon különben is eléggé világos igazságot, hogy Gyöngyösön csak akkor nagy az érdeklődés, midőn egyéni érdekekről esik szó. Közérdek, közügy 1 üres frázis, amiért nem érdemes egy lépést sem tenni. Igy aztán összejött vagy négy bizottsági tag, akik kiegészitették magukat a hivatalos személyekkel és megkezdették a kigondolást arra nézve, vajjon nem jobb lenne-e az acetylen világitást bevezetni a villany helyett.
Fotó: / Forrás: Szilvás István/Heves Megyei Hírlap
Ha pedig valaki azt hiszi, hogy az acetylen-világitás mellett a bizottság földmives tagjai kardoskodtak, akik nem ismerik annak hátrányait, veszélyes voltát és büzét, hanem csak annak olcsóságát véve tekintetbe, minden áron annak elfogadását forszirozták, hát azok nagyban tévednek. Nem a földmivesek – mert hiszen ezek közül ott sem volt a bizottságban egyik sem -, hanem ép a bizottságnak azon tagjai, akik különben mindig a haladás lobogója alatt szoktak küzdeni a közjóért. Csodáljuk, hogy ezuttal zászlót cseréltek, de hisszük, hogy be fogják látni tévedésüket és ezuttal sem lesznek hűtlenek a régi lobogóhoz.
Örömünkre szolgál, hogy a bizottság a kérdés megoldásánál végkép nem határozott és egy ujabbi megfontolás után fog csak határozni. Mi azonban ugy hisszük, hogy kár az a fontolgatás, időpazarlás, mert Gyöngyösön acetylen világitást nem engedhet létesiteni a józan ész. Az volt az átka ennek a városnak a multban is, hogy irtóztunk a haladástól. Szamárra ültünk, mert a szamár olcsóbb volt a lónál. Ezzel a felfogással végre szakitani kell és szakitani is fogunk.
Ha lesz világitás, amint hogy lenni kell, akkor villanyvilágitás lesz, mert ez a legmodernebb, legjobb és legideálisabb világitás. Tegyenek le tehát az illetők arról a reményről, hogy acetylen, vagy bármi más világitást fogynak létesiteni. Az ilyen ósdi törekvések már idejüket multák Gyöngyösön, mert ha a vezetőség nem is, de maga a lakosság előre, nem pedig hátrafelé törekszik.
EGRI UJSÁG. POLITIKAI HETILAP. 1894. AUGUSZTUS 22.
A férj merénylete.
Csaknem ember halállal végződő véres családi drámát rögtönzött pénteken Egerben valami Bolya Bernát nevü földmüves, a ki egy kissé nehéz fővel vetődött haza és emiatt őt felesége kissé megkorholta. A pityókás férj eleinte durva szitkokkal akarta elnémitani az „asszonyt” de mikor látta, hogy ezzel nem sokra megy, fölragadott egy kezeügyébe első baltát és annak a fokával több ütést mért nejére ugy hogy annak fején és karján véres sebeket ejtett. Mikor ezzel készen volt, István nevü fiának esett, a ki jelen volt a veszekedésnél, és ezt is véresre verte. A rendőrség megtette a kellő lépést a dühöngőember ellen.
(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Fortepan/Leskó Imre)
