Kerecsenden elárulták a tökéletes savanyú káposzta titkát

Átlagos november végi hétköznap délutánon érkezett a telefonhívás a lakóhelyemen, Kerecsenden.  - Ha van időd, most indulj el! Van még egy jó adag gyalult káposzta a Jelenlét pont udvarán, amit savanyítani kellene, azon frissiben - szólt az üzenet. Egy pillanatig se gondolkoztam, kerékpárra pattantam, s indultam. Próbálkoztam már az előző években is kisebb mennyiségekkel, de a végeredmény soha nem volt túl meggyőző. Vagy puha, és löttyedt lett a káposzta, vagy nem érett be tökéletesen.

Az udvaron, s a Zöld Ház összes helyiségében komoly munka zajlott érkezésemkor.  A lányok, asszonyok  az udvaron lévő hosszú asztalon rakosgatták az alapfűszereket. Mindenki kapott egy tízliteres, fedeles vödröt, amit először ki alaposan kis kellett mosni, s mellé egy-egy zsáknyi, 11 kilogramm mennyiségű, gyalult káposztát. Beálltam a káposztasavanyítók lelkes táborába, s lestem, mit csinálnak.

Türelmesen elmagyarázták, a lényeg az, hogy vékony rétegekben kell, sózni, tömöríteni, majd fűszerezni - köménymag babérlevél, szemes bors -  a szálas káposztát. A művelethez mindenki kapott egy gumikesztyűt is a biztonság kedvéért.

Nekiveselkedtem a feladatnak, az öklömmel gyömöszöltem a cuccot, rétegről, rétegre, de erősen kételkedtem, hogy a tizenegy kiló káposzta hogy fér bele egy tízliteres vödörbe. 

Az asszonyok megnyugtattak, belefér, ha jól csinálom. Kitartóan mancsoltam, gyömöszöltem  a zöldséget, ahogy tudtam, miközben rá-rásandítottam a nálam rutinosabbakra. Azoknál azt láttam, hogy a félig telt vödör úgy habzik, mintha egy kiadós mennyiségű mosószer került volna bele. - Nevetve mondták, nyugi, ennek ilyennek kell lenni. Megnyugodtam hát, amikor nálam is habozni kezdett a matéria. Láss csodát! Alig egy óra elteltével csurig telt a vödör, s rá lehetett pattintani a fedelet.

A kérdés persze ezek után az, hogy mi legyen ezzel az ígéretes adaggal? Azt tanácsolták, hogy ne túl meleg, ne túl hideg helyre tegyem szépen le, ez kb. 10-15 celsius fok, s hagyjam úgy, legalább-két három hétig. Nem kell nyitogatni, kavargatni, belepiszkálni, csak hagyni erjedni.  Egy öblösebb lavort talán érdemes alá rakni, hogy a forrásnak induló, esetleg kicsordogáló lé ne károsítsa a padlót. Azt is megtudtam, hogy a karácsonyi töltött káposzta legjobb alapanyagát most készítettem el, november 24-én.  Nos, azóta a garázsban ott pihen a titkot rejtő vödör.  Ígérem, a végederedményről is beszámolok.

Egyelőre azzal zárnám ezt a kis élménybeszámolót, hogy köszönet jár a Felzárkózó Települések Programon belül a helyben koordináló Világítani Fogok Egyesület összes munkatársának, a szorgos asszonyoknak, lányoknak, akik lehetővé tették ezt a kis gasztrokalandot. Fotót nem tudtam sajnos a helyszínen készíteni, mivel nyakig úsztam a sós, káposztás lében.