Szemüveg

Hatvanon túl egy szemüveg nem szemüveg. Abból legalább három kell, de jobb, ha a lakás minden szegletében akad egy. Nekem van egy a fürdőszobában, a konyhában, az ágyam mellett. Kell legalább egy a tévénézéshez, egy az olvasáshoz, egy a főzéshez, egy a vásárláshoz. Ezek olcsó, drogériában kapható példányok, nem olyan nagy kár értük, ha netán összetörnek, leesnek, bepárásodnak. A lényegük, hogy minden körülmények között lássak velük. 

Vannak becsesebb darabok is, amit orvosi szakvizsgálat után, rendes szaküzletben készítettek el, sok pénzért. Ezek a dolgozós okulárék, amit otthon csak az íróasztalon, rendes tokban tartok, s kizárólag akkor használom, ha számítógép előtt ülök. Ebből a fajtából van még egy a táskámban is, hogy a munkahelyemen is legyen mivel a betűkre rácsodálkozni. S persze vannak azok a jó állapotban lévő, bedobozolt darabok, amik sokba kerültek, de a látásromlással mára használhatatlanná váltak. A napszemüvegekről még említést se tettem. 

A minap összeszámoltam, hogy a háztartásomban jelenleg tizenöt darab ilyen-olyan szemüveg van, amit csak én használok. Egyet azonban hiába kerestem, sehol nem találtam. Jó anyámat kértem számon, aki a szemműtétei óta nem használ szemüveget. Közel kilencvenévesen jobban lát, mint én. 
Percekig csendesen nézte, hogy kutakodok nála feldúltan, majd megszólalt: Már elfelejtetted, hogy jól csak a szívével lát az ember? 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)