Az egerszalóki St. Andreánál érik a generációváltás

Az egerszalóki St. Andrea borászat története annyiban mindenképpen sajátos, hogy egy első generációs borász vezeti, akinek saját bevallása szerint az üzleti ismereteit elsősorban a vállalkozói lét formálta. A generációváltás a pincészetnél emiatt nem megoldandó problémaként, hanem inkább lehetőségként, a fejlődés következő lépcsőfokaként jelenik meg, hiszen a fiatalok bevonásával a borászati -, a szőlészeti - és a menedzsment-ismeretek együttesen jelennek meg a napi munkában és a döntéshozatalban. A sikeres folyamatban szerepet játszott a kényszer mellőzése, a közös döntéshozatal, valamint az is, hogy az új generáció elképzeléseit el tudta fogadni és támogatandónak tartja a pincészet pénzügyi partnere, az MBH Bank – írja a Portfolio cikkében.

Sajátos a St. Andrea pincészet esetében, hogy a szőlővel és borral való foglalatosságnak egyáltalán nem voltak hagyományai a főborász családjában. Lőrincz György belecsöppent az ágazatba, édesapja építőiparral foglalkozott, nem volt közük a szőlő-bor ágazathoz vagy általában az agráriumhoz, leszámítva egy kis hobbikertet, amit műveltek.
– Bennem megvolt a vágy arra is, hogy saját borokat készítsek, és meg tudjam mutatni másoknak, örömet szerezve ezzel. Egy idő után megadatott ez a lehetőség is. Persze egy borászathoz ez a vágy kevés. A borászathoz finanszírozás is kell, szóval ebben az időszakban még alkalmazottként dolgoztam – mondta el Lőrincz György. Egyszer azonban megjelent egy üzleti partner, aki felajánlotta, hogy alapítsanak közösen egy birtokot. Az üzleti partner ugyanakkor néhány év múlva meghalt, az örökösei megváltak az üzletrészüktől. Innentől fogva a borász magára maradt, és minden üzleti kérdésben neki kellett döntenie.

Idővel a generációváltás is szóba jött, pedig ifjabb Lőrincz György pályája eleinte egészen mást ígért.
– Soha nem gondoltam volna, hogy én ebben a szakmában fogok dolgozni, más céljaim voltak, más álmaim – mondta. A szülei részéről sosem tapasztalt kényszert vagy nyomást, hogy ebbe az irányba induljon el. Azt elismeri, hogy szőlőművelés és a borászat valóban nem túl vonzó egy fiatalnak. Leginkább a sport, a foci volt erős alternatíva, de ifjabb Lőrincz György később rájött, hogy a sportkarrier, hacsak az ember nem kezd edzősködni, hamar véget ér. El kellett tehát gondolkodnia azon, mi lesz a jövőkép. Jelenleg a St. Andrea pincészetnél a tulajdonosi kör révén itt nem egy, hanem három család irányítja a céget. A stratégiai döntéseknél nyilvánvalóan a tulajdonosi kör megbeszélése és egységes állásfoglalása kell, a szakmai döntéseknél viszont szabad kezet kaptak Lőrinczék, derül ki a cikkből.

A jövőképet illetően Lőrincz György úgy véli, fontos, hogy az ember ne a kényelmét, hanem a feladatát keresse, várja, hogy milyen teendői lesznek majd a jövőben.
– Az a legfőbb, hogy ne a nyugalmunkat tervezgessük, hanem a küldetésünket – fogalmazott. Az egész cikkért a Portfoliora kell kattintani.