Hatvanhét éve nyitottak tüzet a pufajkások Egerben, jogi úton nem voltak számonkérhetőek

Az egri sortűzperként ismert büntetőeljárás több éven keresztül tartott, s a Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa – hét napon át megtartott nyilvános, folytatólagos tárgyalást követően – 1998. június 11-én hirdetett ítéletet. "A Magyar Köztársaság nevében a Heves Megyei Bíróság, mint elsőfokú büntetőbíróság a több emberen elkövetett, szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett miatt emelt vád alól J. Vilmos első-, P. Gyula másod-, V. István negyed-. és P. Gyula ötödrendű vádlottat felmenti" – hangzott el a tanácselnöki mondat a Törvényház esküdtszéki nagytermében. Ezt követően pedig az ítélet 72 gépelt oldalas indoklásának ismertetése órákon át tartott.

A bíróság által megállapított tényállás szerint 1956. december 12-én délelőtt mintegy kétszáz-kétszázötven egri lakos sétált a Széchenyi és a Csiky Sándor utca kereszteződésének környékén. Az előző este történteket beszélték, de szervezett demonstrációra semmilyen jel nem utalt. A szakszervezeti székházból – a mai Kepes Intézet Kortárs Művészeti Központ épülete – azonban telefonáltak a pártbizottságra, hogy nagy a tömeg, s bizonyára tüntetésre készülődnek. Ezután indult útjára a Dobó-laktanyából a legalább negyventagú karhatalmi egység, s a Kossuth Lajos utcai BM-épületből a tíz-egynéhány fős füzesabonyi alakulat, s a Csiky Sándor utcán csatlakoztak egymáshoz.

Háromsoros oszlopban meneteltek a Széchenyi utcára. A lakosság nem tartott a támadásuktól, utat engedtek a pufajkásoknak. Igaz, szidalmazták, gyilkosoknak, Kádár-huszároknak titulálták őket. Egy gyermek almacsutkát dobott közéjük. Kézigránát odahajítását, provokatív fegyverlövést azonban az eljárás nem igazolta. A pufajkások parancsnoka, Lintallér László ennek ellenére oszoljt vezényelt és tűzparancsot adott ki – hangzott el az ítélet indokolásában.

"Erre az egység elején és végén állók géppisztolyukat csípőnél tartva, kaszáló mozdulattal sorozatokat lőttek ki. Pillanatok alatt kiürültek az utcák, csak a halottak és a sebesültek maradtak fekve a földön. A karhatalmisták segítségnyújtás nélkül továbbálltak. A sérülteket civilek vitték ölben a közeli kettes kórházba."

Ezen tényállás ismeretében joggal vetődik fel a kérdés: miért mégis a felmentő ítélet? A terheltek közül a negyedrendű V. István esetében azt fogadta el érvként a bíróság, hogy 1956. december 12-én nem lehetett ott a tüzelő pufajkások között, mert csak három nappal később lépett be a karhatalmi alakulatba. Az egység kimutatásában nem is szerepel a neve. Három tanú alibit is igazolt: ketten azt állították, hogy azon a napon civilben épp értekezletet tartottak a kérdéses időpontban munkahelyükön, a járási tanácson. Egyvalaki pedig igazolta, akkor délelőtt ugyanazon a helyen kézbesítettek a számára egy küldeményt.

Az ötödrendű vádlott, P. Gyula esetében az nem bizonyított, hogy december 12-én Egerben lett volna, sokkal inkább az, hogy Füzesabonyban tartózkodott. Voltak, akik azt is elmondták, hogy az abonyi karhatalmistáknak aznap – helyből – ő szállította az ebédet. Mindezek után az ő esetében is felmentő ítélet született. Az kiderült a szakértői véleményekből és a tanúk közléseiből is, hogy a pufajkás alakulat elején és végén állók használták elsősorban a fegyverüket, s lőttek akár embermagasságban is. A középen lévők nem tehették, legfeljebb a levegőbe tüzelhettek, ellenkező esetben ugyanis a társaikat sebesíthették volna meg.

Tanúk erősítették meg, hogy az elsőrendű vádlott, J. Vilmos – aki elismerte, hogy tagja volt a pufajkás alakulatnak – a jobb oldali oszlopban középen, míg a másodrendű terhelt, P. Gyula a középső sor közepén helyezkedett el az egységen belül. Kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, hogy a két vádlott használta a fegyverét, még az sem, hogy riasztásképpen a levegőbe lőttek volna. Ennek alapján a bíróság mindkettőjüket felmentette a terhükre rótt vád alól.

Már a Legfelsőbb Bíróság által is jogerőre emelt felmentő ítélet ismeretében írta keserűen annak idején az ’56-os szövetség egri szervezetének akkori elnöke, dr. Tóth Ferenc: „Meggyőzően hangzik az a fegyverszakértői vélemény, amely szerint ma nem észlelhetők bizonyítható lövésnyomok a helyszíni falakon, amelyeknek hiánya pedig önmagában kétségessé teszi ezt a »sortüzet«... Ha ironizálni lenne kedvem erről, mondhatnám, azért nincsenek becsapódási nyomok, mert a lövéseket (talán) emberi testek fogták fel... az azért bizonyos, hogy ennyi találathoz adott helyzetben száznál is több lövésnek kellett esnie..."

Dr. Tóth Ferenc szerint "tarthatatlan és égbekiáltó igazságtalanság, hogy a törvény egyetemlegesen felmentsen mindenkit a felelősség alól azzal az indokkal, hogy a bűnrészesség mértékét nem tudja differenciálni. Bűnösök itt az elkövetők, de bűnrészesek és bűntársak a szemet hunyó cinkosok is. Szerettük volna, ha a jogi kulisszák mögött megrendezett bújócska helyett az érintettek bátran felismerték volna helyrehozhatatlan tévedésüket, netán hibázásukat. Ezzel hozzásegítettek volna mindnyájunkat a nemzet megbékéléséhez.”

Az egykori '56-os orvos hivatkozott is egy szigorúan titkos karhatalmi jelentésre, ami 1957. június 19-én született: „...a karhatalom Egerben rendet teremtett. December 11-én két halott, egy sebesült. December 12-én kilenc halott, 30 sebesült...”. Hozzátette: ezek az adatok nem egyeznek a halálos és sebesült áldozatok bíróság által megállapított számával. A jelentésben a felelősségről nem esik szó. "A bíróságok 42, illetve 44 évvel későbbi ítéleteiből is az a következtetés vonható le, hogy ma sincs, aki feleljen az '56. december 11-12-én jogaikat gyakorolt egri polgárok haláláért, sebesüléséért. Nincs, aki legalább megkövetné az áldozatok hozzátartozóit."

Ezen a ponton joggal vetődhet fel az a kérdés is, hogy a rendszerváltást követően miért tartott nyolc évig az ügy legalább elsőfokon való elbírálása. Erre is részletes magyarázatot adott a Heves Megyei Bíróság tanácsvezető bírája. A Fővárosi Főügyészség még 1994-ben emelt vádat öt személy ellen emberiség elleni bűntett címén az 1993. évi 96. törvény alapján. Még abban az évben, szeptemberben – a terheltek rossz egészségi állapota miatt – az eljárást felfüggesztették, majd 1994 decemberében mégis folytatódott a bűnper.

Az újabb felfüggesztésre 1995 decemberében került sor. Az Alkotmánybíróság pedig 1996 szeptemberében az e pereket megalapozó 1993. évi 96. törvényt alkotmányellenesnek minősítette. Az újabb lépés az volt, hogy a Fővárosi Bíróság 1996. december 27-én az ügyet illetékességi okokból áttenni rendelte a Heves Megyei Bíróságra, ahová a következő év márciusának végén érkeztek meg az iratok. Időközben a vádhatóság módosította az indítványát, s kérte, hogy a bíróság több emberen elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett miatt vonja felelősségre a vádlottakat, akik közül – 1997 decemberében – a harmadrendű terhelt, S. Gyula elhunyt. 

Mint arról korábban beszámoltunk, az egri önkormányzat meghív mindenkit az 1956. december 12-i sortűz áldozatainak emlékére rendezett kegyeleti megemlékezésre a Széchenyi István-Csiky Sándor utcák kereszteződésében található Ötvenhatosok Emlékparkjába.